A kilenc fős társaság nehéz szakmai programon volt túl. Az ország különböző részeiről érkeztek, egy közös fejlesztési program ellenőrzése hozta őket össze aktuálisan. Az egész napos munka és a szálláshelyek elfoglalása után vendéglátóikkal együtt elhatározták, hogy isznak egy pohár italt lefekvés előtt. Úgy gondolták, hogy a megerőltető, de eredményes nap után jár nekik ennyi.
Jókedvűen tértek be az ismerős vendéglőbe, ahol korábban egyszer már igen jól érezték magukat. A választás egyáltalán nem lényegtelen szempontja volt a csípős novemberi estén a szálláshoz közel eső fekvés is.
Hangos, jókedvű köszöntéssel üdvözölték a pincért, aki mérsékelt lelkesedéssel érdeklődött, hogy kívánnak-e vacsorázni. A nemleges válaszra közölte, hogy akkor sajnos itallal sem tudja őket kiszolgálni. A társaság hátul jövő tagjai nem hallották a beszélgetést, csak arra figyeltek fel, amikor helybéli kollégájuk értetlenül kérdezte a pincértől:
- Hogyhogy nem tud kiszolgálni? Ez nem egy vendéglátóhely?
- Csak az étkező vendégeket szolgálhatom ki. Ki van írva – és egy táblára mutatott, melyen tényleg ez a szöveg állt.
A részben egyetemi tanárokból és kutatókból álló társaság döbbenten ácsorgott. Volt aki rögtön azt ajánlotta, hogy menjenek egy másik helyre. Néhányan azonban megmakacsolták magukat, érteni akarták ezt az érthetetlen jelenséget. Valami bővebb magyarázatot szerettek volna, de a pincér továbbra is a kiírásra hivatkozott.
A kilenc ember egymásra nézett, a helybéliek kissé szégyenkeztek, a vendégek értetlenkedtek, de egyetértve megfordultak és eltávoztak.
A következő vendéglőben már kissé riadtan látták, hogy összesen egy asztalnál ül két vendég, azok is vacsoráznak. Tartottak tőle, hogy valami speciális gyulai idegenforgalmi rendelkezés miatt itt sem szolgálják ki őket innivalóval. Ám nem így történt, a pincér felvette a rendelést, s hamarosan elfeledték a kis intermezzót, jókedvű beszélgetés kezdődött. A vacsorázó pár már eltávozott, amikor még egy kört rendelt a társaság. Kíváncsian vizsgálták, hogy a pincér ismét tévedés nélkül rakja-e le mind a kilencük elé a rendelt italt. Úgy történt.
Távozás előtt a társaság egyik tagja még rendelt két italt. Ennek sem volt akadálya. Majd odafordult az italt kimérő alkalmazotthoz:
- Tulajdonképpen mikor van Önöknél záróra?
- Egy félórával ezelőtt volt, uram – felelte a pincér.
Hangjában nyoma sem volt szemrehányásnak, méregnek. A vendég elégedetten bólintott. Arra gondolt, hogy igen, lehet így is…
