A trükkös lopásoknak se szeri, se száma. Hiába hívják fel figyelmünket a hatóságok, a rendvédelmi szervek, a különböző civil szervezetek, sajnos a tolvajok helyzetét nem nehezítjük meg, sőt gyakran megkönnyítjük azt. Laci idős anyukája is szinte tálcán kínálta megtakarított pénzét két idegennek.
A nő és a férfi magabiztosan csengetett be a gyulai házba. Laci anyukájának azt mondták, az önkormányzat munkatársai, feladatuk az, hogy felmérjék a háza állapotát, mivel uniós pályázati pénzből lehetőség lesz a régi ingatlanok felújítására. Készségesen engedte be otthonába a megnyerő idegeneket, akik kiváló statisztaként játszották szerepüket, az egyik kérdezgetett meg jegyzetelt, így vonva el a nyugdíjas asszony figyelmét, a másik mindeközben tette a dolgát, kereste az értékeket és a pénzt.
A két trükkös tolvaj jó haszonnal távozott a kertes házból, profikhoz méltó színészi gázsit vettek magukhoz, a néhány perces játékért százötvenezer forint ütötte a markukat. S az idős asszonynak a „jelenet” egész ideje alatt nem tűnt fel semmi. S lehet, hogy éppen ez volt a szerencséje, hogy a trükk és az alakítás úgy működött, ahogy azt eltervezték és begyakorolták és eljátszották, ki tudja, hogy hányadszor már… Hiszen belegondolni is szörnyű, mi lett volna akkor, ha Laci anyukája észreveszi, hogy ő most csalás áldozata. A beteg asszonynak esélye sem lett volna a két idegennel szemben.
Laci néhány perccel az eset után érkezett meg anyukájához. Számára azonnal világossá vált, hogy a pályázatos-felújításos történetben valami nem stimmel. A pénz eltűnése erősítette meg gyanúját. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az idegenek a szekrény mélyén megtalált pénztárcát nem vitték el; ugyanis a tárca másik rekeszében is volt pénz, nem is kevés, ami azóta biztonságosabb helyre, a bankba került.
