
Rendszeresen hallani kutyatulajdonosoktól, hogyan áradoznak ebeik származásáról. Az egyik már harmadik generáció óta díjnyertes, amannak ilyen és ilyen vérvonala van, a másiknak meg ez és ez van a törzskönyvében. Legkisebb szégyenkezés nélkül mondhatom, hogy a mi családunkban mindig keverék kutyák fordultak meg, és váltak barátainkká. Házőrzéssel, játékkal és „féregfogással” foglalkoztak, ami nem hangzik túl előkelőn, de ebben profik voltak. Nem is volt arisztokrata nevük, Gömböc, Duda és Panda ettől függetlenül boldogan éltek. Szerettek, és szeretve is voltak.
A korcsok vérvonala sem feltétlenül ismeretlen, hiszen sokszor tudjuk, melyik kertszomszéd melyik kanja lépett szerelemre azzal az aranyos kis szukával az utca végéből. Ennyi. Nem figyelt rájuk senki, ők meg nem egymás törzskönyvének ellenőrzésével múlatták a drága időt. Valami hasonló frigyből lehettek a mi családunk eb tagjai is, akik az emberekhez hasonlóan ismeretlen genetikai problémákkal születtek, nem úgy, mint tenyésztett kollégáik.
Aki a kutyák törzskönyvét nézi, az gyakran embertársaiét is vizslatja. Nálam a személyiség és az egyéniség többet jelent, mint bármilyen családfa. Sokan beszélnek nemzetekről, akik belterjességük miatt nem a legszebb nőikről híresek. Nem ilyenek azonban a magyar, a lengyel, a cseh és még néhány törzs leányai, akik népekkel való kereszteződései már történelem. Talán éppen ezért híres a magyar hölgyek szépsége. Ez nem sztereotípia és nem rasszizmus. Bizonyítottan színes és egyedi a választék. Facér férfitársak, eljött a tavasz, nektek itt a vadászidény! Aúúú!