Két esztendővel ezelőtt a fiammal néhány napot Ditzingenben töltöttem. Pénteken délelőtt érkeztem, előttem állt az egész hétvége. A kedves ismerősökkel való találkozás után sétát tettünk a városkában. Nem volt tanulság nélküli. Meglepő volt a magas kerítésekhez szokott szemünknek, hogy tárva-nyitva álltak a garázsok. Szemrevételezhettem a német polgárok barkácskészleteit, legmodernebb kerti gépeit, mindenféle hasznos szerszámait. Nem zavart meg senki a nézelődésben, mert a nyitott ajtók dacára közel s távol egy lelket sem lehetett látni a kertvárosi övezet csendes kis utcájában.
Vajon itt miért nem gondol senki arra, hogy megvédje a tulajdonát? – merült fel bennem, de rögtön adódott a válasz is: - Mert senkinek nem jut eszébe elvenni a másét. Különös világ!
Az igazi meglepetés másnap ért a főtéren. Merthogy ott tartják a városi piacot. A fél város válogatott a környék termelőinak áruiból. Hazai ízekre vágytunk, főzési alapanyagokat kerestünk mi is. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy a sajtokat, tejtermékeket ugyanúgy mobil hűtőpultokból (olyan felhajtható átlátszó tetővel rendelkező fagylaltos kocsi féle) kínálják, mint a húsokat. Baden- Württemberg tartományban, Németország leggazdagabb részén! Mindig úgy tudtam, hogy a mi szigorú élelmiszer higiéniai előírásainkat az EU tukmálta ránk, de ott volt előttem az élő példa, hogy ebből egy hang nem igaz. Persze járni kezdett az agyam, hogy ki és milyen célból igyekszik megnehezíteni a magyar termelők helyi piacokon történő megjelenését. Merthogy a portékáját a ditzingenihez hasonló módon kínáló magyar termelőt úgy megbüntetnék nálunk a hatóságok, hogy arról koldulna. Nem jutottam sehova.
No és az árak! Azt elfogadom és értem, hogy a termelőtől közvetlenül érkező zöldségek, gyümölcsök valamivel drágábbak, hiszen nem egy bizonytalan eredetű dolgot vesz a derék sváb, hanem krumplit az ismerős Hansi farmjáról. Ez érzékelhető is volt a bolti árakhoz képest. Az viszont komolyan meglepett, hogy egy kilogramm sertéscomb 12 euroba került. Akkori árfolyamon 3 ezer forintba. Mindjárt kalkulálni kezdtem, hogy milyen haszonnal tudnák itt eladni a húst azok a termelők, akik az otthoni 900 forintos sertés comb ár mellett is képesek még fenntartani a gazdaságukat. Már ha kijutnának erre a piacra. Mert akármennyire is az áruk szabad áramlásáról szól az Unió, a magyar sertéstenyésztőnek esélye sincs erre a piacra betörni. Ha adminisztratív eszközökkel nem tudják kizárni, akkor a helyi termékekre költött marketingpénzekkel zárják le előle az utat. Mert megértetik az emberekkel, hogy mennyivel jobb bajor terméket vásárolni, mint külföldit. És a „bajor termék” matricát csakis arra a cuccra lehet rátenni, amiben kizárólag Bajorországban előállított összetevők vannak. Hiába kínálna a magyar termelő olcsóbb árat, mint a német, nem veszik meg a portékát, mert onnantól az abból készült élelmiszer nem „bajor termék”.
Ezért van az, hogy a fenti árviszonyok – és a józan ész - ellenére sem mi viszünk Németországba sertéshúst, hanem ők hoznak ide. Tegnap hallottam a hírekben, hogy a magyar piacon található sertéshús harmada származik német termelőktől. Hogy ez miként lehetséges? Erre is rávilágítottak a riportban, amely a dioxinnal fertőzött német hús okozta válságról szólt. Elmondták, hogy a német vásárló igényes, a hús javát megveszi drágán, a gyengébb minőséget pedig nem a szemétre dobják, hanem hozzák Magyarországra, az igénytelen fogyasztónak, olcsóbban, mint amennyiért a magyar termelő előállítja a jó minőségű húst. Egyszerű ez, ugye? Nincs benne semmi boszorkányság, hiába nem érti az ember elsőre az istennek sem.
Mellesleg olyan botrány lett a dioxinból, hogy a német sertéstartó vállalkozások fennmaradása került veszélybe. Ennek megfelelően a német kormány alacsony kamatú áthidaló hitelekkel sietett a gazdák segítségére. A francia kormány meg EU-intézkedést sürget a francia termelők bajának megoldására. Nem is tudom, csak nekem nem jut eszembe hasonló jellegű és gyorsaságú magyar kormányzati intézkedés a mezőgazdasági termelők problémáival kapcsolatban?
Nos, valahogy így működhet az Európai Unió az élet más területein is. Mert miért éppen a sertéshús ágazat lenne különleges? Azt hiszem, ezeken a dolgokon kellene elgondolkodni, s megoldást keresni. S ezért szimpatizálok inkább az olyan kormányokkal, melyek a magyar érdekeket tekintik a legfontosabbnak, nem pedig az EU rendelkezéseit…
