Eric Cantona az egyik kedvenc futballistám volt egykoron. Azon kevés francia focista közé tartozott, akik komoly karriert futottak be a foci őshazájában, Angliában. Töretlen küzdeni akarása, briliáns technikai tudása miatt válhatott a Manchester United szurkolóinak kedvencévé. A napokban újra hallatott magáról. Méghozzá egy olyan dologgal, amivel alaposan meglepett. Arra bíztatta honfitársait, hogy december hetedikén minél többen vegyék ki megtakarított pénzüket a bankokból. A gazdasági válság okát ugyanis a bankok tevékenységében látja. Úgy gondolja, ha 20 millió ember veszi ki ugyanazon a napon a pénzét, a bankrendszer összeomlik, s a válság megoldódik. Közösségi oldalakon eddig több mint hatvanezren csatlakoztak kezdeményezéséhez.
A dolog első hallásra kissé bizarr. Meg kissé naiv is. A bankok nem is aggódnak túlságosan, bár az azért jelenthet valamit, hogy az üggyel a francia kormány is foglalkozott. Igyekezett elbagatellizálni az akció súlyát.
Engem azért lepett meg a dolog, mert én is úgy tartom, hogy a bankok világhatalma okozza az emberiség legnagyobb problémáját. Csak tessék belegondolni: az adósok közé tartoznak az emberek, a családok, a vállalkozások, a települések, az államok, az államszövetségek. Adós az egész világ. Tartoznak azok, akik előállítják a napi életünkhöz szükséges dolgokat. Tartozik mindenki. Egyedül a bankok nem tartoznak. A dolgok logikája szerint hamarosan a bankok tulajdonába kell kerülnie mindennek a világon. Az emberek túlnyomó többsége egész életében csak azért dolgozik, hogy a bank felé törlessze az adósságát.
És valljuk be őszintén, kissé váratlan, hogy ez ellen a folyamat ellen nem közgazdászok próbálnak egységfrontot létrehozni, hanem egy volt focista.
Jómagam akkor kezdtem el gondolkodni valami hasonló megoldáson, amikor az egyik hírműsorban egy megdöbbentő adatot hallottam. Eszerint a világban összesen kibocsátott svájci frank alapú hitelek tíz százalékát Magyarországon vették fel! Ha figyelembe vesszük, hogy hazánk részesedése alig néhány ezrelék lehet a világ gazdaságában, akkor érzékelhető, milyen döbbenetes szám is ez a 10 százalék!
Borzasztóan szeretném politikusok és közgazdászok szakmai álláspontját hallani, miként is alakulhatott ki ez a helyzet. Mert saját logikám alapján csak meglehetősen riasztó magyarázatot találok.
A józan paraszti ész szerint a dolog nem történhetett másként, mint hogy a bankok megegyeztek abban, hogy tevékenységüket összehangolva rendkívül kedvező kamatozású svájci frank alapú hitelekkel kezdik bombázni a magyar lakosságot. Ha jól emlékszem tanulmányaimra, a versenyre alapozott gazdaságban már ez is törvénytelen. Ez azonban még nem lett volna elegendő ahhoz, hogy az emberek hanyatt- homlok rohanjanak svájci frank alapú hitelt felvenni. Ehhez szükség volt a politika, az államhatalom cinkos együttműködésére is. Olyan gazdasági közeget kellett folyamatosan biztosítani, hogy a forint alapú hitelek kamata semmiképpen ne lehessen alacsonyabb a devizahitelénél. Nem vagyok nagy közgazdász, de gondolom ezt a jegybanki alapkamattal lehet befolyásolni egyebek mellett. Hogy a folyamat nem mehetett végbe a kormányzó politikai hatalom támogatása nélkül, jelzi a tény, hogy a szomszéd országokban nincsenek hasonló számban végletekig eladósodott és kétségbeesett emberek.
Amikor ugyanis a bankvilág úgy gondolta, hogy elegendő mértékű svájci frank alapú hitelt vettek fel a magyarok, pénzügyi manőverekkel elkezdték felfelé tornászni a svájci frank értékét a forinthoz viszonyítva. A tartozások összege mindjárt másfélszeresére, vagy még többre emelkedett. Magyarok százezrei kerültek kilátástalan helyzetbe.
A közvagyont iparszerűen elsíboló balliberális kormányzati erőket persze nem hatotta meg különösebben a dolog (bizonyára én sem morfondíroznék most, ha százmilliókat hordtak volna nokiás dobozokban a házamhoz). Ők azt hangoztatták, hogy mindenkinek a saját döntése volt a hitelfelvétel, viselje tehát mindenki a következményeket is. Arról persze nem beszéltek, hogy a magyar lakosságra rászabadított kapitalizmus kissé más szabályok szerint működik, mint ahogyan azt mi korábban megszoktuk. És milyen érdekes, hogy alapvető pénzügyi ismereteket nem tanítanak sem az általános-, sem pedig a középiskolákban!
A fenti probléma morális vonatkozásai mellett igen komoly filozófiai problémát is felvet: valóban nincs más értelme Magyarországon egy átlagos emberi életnek, minthogy egész életében azért gürcöljön, hogy a banki kamatokat ki tudja fizetni?
Valahol mintha azt olvastam volna, hogy az ókorban egyes országokban (talán éppen a zsidóknál?) bizonyos időközönként elégették az adósleveleket. Nos, azt hiszem ilyesmire manapság már nem számíthatunk. Nincs más hátra, magunknak kell kezünkbe venni az ügyeink megoldását. Mivel egyelőre semmi okosabbat nem tudok kitalálni, próbáljuk meg mi is a Cantona által indított akciót:
Magyarok! Vegyük ki egyszerre!
