
• Azt is mondhatnám, hogy az Erkel Ferenc Gimnáziumban dőlt el a sorsom. Eredetileg ugyanis matek-fizikai vonalon akartam továbbmenni, műszaki pályára készültem, ám harmadik osztályban fizikából nem kaptam ötöst, ami pedig nagyon kellett volna, hiszen akkor nehezebb volt egyetemre bejutni, mint most. Így elkezdtem gondolkodni, hogy a matematikához mit lehet társítani abból, amiben jó vagyok. A történelem volt az, amit szerettem, és nem volt vele gond, a matek-történelem párosból pedig adódott, hogy a közgázra mentem.
• Ahol, mint az életrajzából kiderül, közlekedés szakon végzett. Az első munkahelye azonban a Magyar Nemzeti Bank volt, aminek nem sok köze van a közlekedéshez.
• A közlekedés szaknak is megvolt a maga oka. Azért választottam, mert abban az időben az egy úgynevezett nyelvigényes szak volt, vagyis tudtam, hogy ha odamegyek, sokat fogok nyelvet tanulni, ami nekem nagyon fontos volt. Miskolczy tanár úr volt a gimnáziumban az angoltanárom, fantasztikusan tanította az angolt, amit az egyetemen tovább akartam vinni. Szóval nem volt bennem igazán szakmai érdeklődés a közlekedés iránt, úgy adódott, hogy ez a szak felelt meg a távlatibb céljaimnak. És persze annak külön örültem, hogy az egyetem alatt foglalkozhattam például közgazdasági elméletekkel, gazdaságfilozófiával a szabadidőmben, ezen a szakon és a belkereskedelmin ugyanis nem kellett sokat tanulni.
• Ki tudja, ha nem közlekedést, hanem a belkereskedelmet tanul, ma már államfő is lehetne. De visszatérve az első munkahelyéhez: hogyan sikerült frissdiplomásként a jegybankhoz kerülnie?
• Részemről az sem volt egy tudatos dolog. Az egyetem után, bár akkor nem volt olyan nehéz elhelyezkedni, mint manapság, eltelt egy pár hónap álláskereséssel, amikor meghallottam, hogy az MNB-ben van egy szabad állás. Elmentem, ott is ragadtam hét évig.
• Az fel sem merült, hogy a közlekedési szakon helyezkedjen el?
• Őszintén szólva nem. A családból sem volt ilyen indíttatás, például nem volt vasutas a családban. És mindig is sokkal jobban vonzottak a nagyobb társadalmi, gazdasági kihatású témák, mint a szigorú értelemben vett közlekedésszervezés. Ezt talán úgy tudnám a legjobban érzékeltetni, hogy amikor az egyetemi időszakom végéhez közeledtem a nyolcvanas évek elején, akkor volt az első nagyobb vasúti áremelés az országban. No, én ebből az áremelésből írtam a diplomamunkámat, arról, hogy annak milyen hatásai lesznek a vasút bevételeire, az utasforgalom alakulására, a vonatok kihasználtságára.
• Bármennyire is nem akarta, azért a közlekedés később visszaköszönt az életében.
• Igen, volt egy időszak, egy nagyjából három és féléves szakasza az életemnek, amikor a gazdasági és közlekedési tárcánál dolgoztam, a minisztérium kezelésében lévő legnagyobb állami vállalatok tartoztak hozzám, így a MÁV és a Volán-társaságok, a közutas és autópályás cégek.
• De térjünk vissza még az MNB-hez, ahol viszont tényleg semmi köze nem volt a közlekedéshez. Mivel foglalkozott ott?
• A jegybanknál külkereskedelmi ügyletekkel foglalkoztam körülbelül két évig. Mi kezdtünk el először foglalkozni a pénzügyi lízinggel, én az elsők között publikáltam erről anyagot még a nyolcvanas évek közepén. Aztán újabb két évig makrogazdasági és monetáris dolgokkal, olyan furcsaságokkal is foglalkoztam, mint a pénzmennyiség. Majd az állam finanszírozásával kapcsolatos munkakörökben dolgoztam – hiszen akkor az MNB automatikusan finanszírozta az államot –, ami által kapcsolatba kerültem az értékpapírpiaccal és áttételesen a tőzsdével is. Ez persze egy folyamat volt: elkezdtem olvasni a témáról külföldi szakirodalmat, láttam, hogy ott államkötvények is vannak, állampapírpiac is van, és gondolkodni kezdtünk, hogy itthon miért nincs, miért ne lehetne.
• És a spekulálásból lett a tőzsdealapítás.
• Igen, részt vettem a Budapesti Értéktőzsde létrehozásában, majd ott is eltöltöttem, akárcsak az MNB-ben, hét évet. Erre az időszakra több külföldi továbbképzés, egyetemi tanfolyam esett, tanultam Londonban, valamint Chicagóban. A tőzsde kapcsán egyébként nem arra vagyok igazán büszke, hogy megcsináltuk, hanem arra, hogy hét év alatt nemzetközileg jegyzett helyet csináltunk abból a kis szobából, amiből indultunk. Jó azt is megemlíteni, hogy én kezdeményeztem a kelet- és közép-európai tőzsdék nemzetközi sportnapját, amit idén már tizenhetedszer rendeztek meg. És külön jól esik, hogy a tőzsdézés mostanra egyre több ember mindennapjainak részévé válik, már csak azért is, mert a tőzsde a világ legdemokratikusabb üzleti terepe, ahol az, akinek van pénze, ha csak egy kicsi is, bárkivel üzletelhet. A múltkor is hallottam, hogy két fiatalember éppen arról beszélt, hogyan kell shortolni, és nagyon pontosan tudták, mit kell tenni, mit hogyan kell csinálni.
• Ha el akarnánk rontani a jó kedvét, felvetnénk, hogy ehhez azért valószínűleg a válság miatt megzuhant részvényárak is kellettek.
• Minden bizonnyal, persze. De azért sokat számított az is, hogy néhány nagy állami cég privatizációját, ha néha csak részben is, de a tőzsdén keresztül bonyolították le, vagy az, hogy a kárpótlási jegyeket bevitték a parkettre. Ez utóbbinak a hatását már csak azért is jó volt látni, mert kezdetben sok vita volt arról, tőzsdére való-e a kárpótlási jegy, és nagyon örülök, hogy én a kezdetektől a bevezetés mellett kardoskodtam. Persze azt sem feledhetjük el, hogy a technika fejlődésével, az online üzletkötés lehetőségének megszületésével, sokkal kényelmesebb is lett a tőzsdézés. Tudom, hogy sokan, akik belevágtak, csalódtak, de sokan voltak, akik szépen meggazdagodtak így.
• És aki a kezdetétől ott volt a tőzsdének, az tőzsdézik is?
• Nem, nem voltak soha olyan helyzetek, olyan jelentős forrásaim, amiket érdemes lett volna megforgatni, másokéval pedig én nem akarok játszani.
• A tőzsde hőskorában együtt dolgozhatott Járai Zsigmonddal, Bokros Lajossal. Tőlük eltérően miért nem érzett csábítást, hogy gazdaságpolitikával foglalkozzon?
• Bokros Lajos nekem az utolsó néhány évben már a nemzeti bankban is főnököm volt, az ő hívására mentem át én is a tőzsdére. Egy darabig ő volt a tőzsdeelnök, de amikor már nem, én akkor is maradtam, majd jött a Járai, akit már szintén ismertem régről. Ma is szoktunk beszélgetni, ha találkozunk, de nem vagyunk napi kapcsolatban, nem járunk össze. De hogy a kérdésére válaszoljak: engem azért nem vonzottak ezek a makroszintű, állami gazdálkodási ügyek, mert úgy éreztem, hogy aki ilyenekkel foglalkozik, nagyon ki van szolgáltatva mások akaratának, parlamenti képviselőkének, politikai alkuknak, szóval egy gépezetnek a részeként működik.
• Ha a gazdaságpolitika szele nem is, a politikáé megcsapta, ha beírjuk a nevét a Google-ba, az elsők között az MSZP honlapja bukkan fel.
• Én 2001-ig nem foglalkoztam napi politikával, bár a társadalomtudományok vonzottak, az egyetemen az alapítója voltam a közgáz első társadalomelméleti szakkollégiumának. Illetve addig a munkám miatt nem is éreztem volna szerencsésnek, hogy egyik vagy másik oldalhoz elkötelezzem magam. Akkor viszont nem volt olyan napi munkám, ami nagyon lekötött volna, így elkezdtem foglalkozni a politikával. A helyzetet elemezve és magamba nézve arra jutottam, hogy én nem tudok politizálni máshol, csak a baloldalon, ahonnan jöttem, ott én ezt kaptam. Négy évvel ezelőtt helyi szinten, az önkormányzati választáson politikai szerepet is vállaltam, de egy ideig – bár nem zártam le a politikát – most nem akarok ezzel foglalkozni.
• Említette a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején szerzett külföldi végzettségeket. Mennyire volt ezzel úttörő a magyar üzletemberek között?
• Nem volt könnyű, de talán ma sem sokkal könnyebb; akkor kevesebben voltunk itthonról, de valószínűleg a lehetőség is kevesebb volt. Franciául például azért tanultam meg, mert lehetőség volt az IMF washingtoni intézetében, még a nyolcvanas években egy makropénzügyi tervezéssel foglalkozó tanfolyamon részt venni. Az angol nyelvű képzésre ötvenszeres volt a túljelentkezés, a franciára csak tízszeres – hát másfél év alatt megtanultam majdnem felsőfokon franciául, és 1988-ban bekerültem a Valutaalapnak erre a kurzusára.
• Rengeteg tanfolyamot végzett el. Mániákus tanuló?
• Általában olyasmit tanulok, amivel foglalkozom. Most is tanulok egyébként, a PhD-mat csinálom, az önkormányzati finanszírozásban egyre nagyobb szerepet játszó deviza és forint alapú kötvénykibocsátás buktatóival, kockázataival foglalkozom. De a Budapesti Gazdasági Főiskolán is tanítottam több éven keresztül.
• A tőzsdén töltött hét évet mi követte?
• Újabb hét, vagy legalábbis majdnem hét év, a magánszektorban. Egy befektetési minősítő céget hoztunk létre egy külföldi partnerrel, annak voltam a vezérigazgatója 1997 és 2003 között, azonban a társaság felfuttatása nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Amikor egy egyetemi találkozón egy volt csoporttársam kérdezte, hogy nincs-e kedvem a GKM-hez menni, úgy gondoltam, miért ne. Két minisztériumban is dolgoztam, majd 2006-ban az állami tulajdonú Reorg Zrt. élére kerültem, ez a megbízatásom nemrég ért véget.
• Akkor most ismét a magánszféra következik?
• Igen, a magánszektorban szeretnék egy pár évet eltölteni. Hét évig voltam az MNB-ben, hét évig a tőzsdén, ha több helyen is, de hét évet töltöttem az állam szolgálatában, azt gondolom, most hét évet magamnak is adhatok. Úgy gondolom, féléven belül el tudunk indítani egy elemző-tanácsadó céget, amelynek az előkészítésével már foglalkozom egy ideje, és ami hosszabb távon kifuthat egy sikeres történetbe.
• Az üzleti munka mellett mire marad még ideje?
• Az utóbbi négy-öt évben elég fontos az életemben a társadalmi, civil tevékenység, több alapítvány és más civil szervezet kuratóriumában, vezetőségében vagyok benne. A Gyulaiak Baráti Körének is voltam elnökségi tagja, el szoktam járni a fővárosban élő gyulaiak rendezvényeire. És egy mostani civil kezdeményezésem is Gyulához kötődik: születésének kétszázadik évfordulója kapcsán szeretnénk itt, Budán, ahol élete utolsó éveit töltötte, egy Erkel-kiállítást tető alá hozni. Szervezek oda egy zongorakoncertet is, amelynek a műsorában, erre külön kértem a fellépő művésznőt, Erkel-darabok is szerepelnek majd. Erre a programra a Gyulaiak Baráti Körének tagjait is tervezem meghívni.
• Ezek szerint fontos maradt önnek a város?
• Gyulára nagyon jó szívvel gondolok, és nemcsak gondolok, hiszen rendszeresen, ha nem is minden héten, visszajárunk. A fiatal éveimben is nagyon szerettem, de most tudom csak igazán értékelni azt a csendet, azt a rendezettséget, azt a nyugalmat, amit áraszt, ráadásul nagyon sokat és szépen fejlődött. Gyula egy tökéletes hely a pihenéshez és feltöltődéshez.