Nehéz nap után, késő délutáni szunyókámból ébredek. Egy autó motorja jár a tömbünk előtt. Dízelhangja zavaróan belezakatol a külvárost idéző csendbe. A bukóra nyitott ablakon fojtogató kipufogógáz ömleng be. Már késő becsukni az ablakot.
Vajon milyen okból járatja a motort tulajdonosa?! Az olajüzeműt hidegben járatni kell, de most kellemes-napos indián nyár van, a hőmérő 20 fok körül mutogat. Ebből kiindulva az utastér fűtése-hűtése sem igen indokolt. Az autó szerelése miatt sem járhat a kocsi, mert a sofőr a motorházon ülve, egykedvűen mobilozik. A látvány miatt a nagy kapkodás lehetőségét is kizártam.
Vajon saját olajlelőhelye van, mert hogy a verda biztosan nem termeli az üzemanyagot. Sőt, éppen ellenkezőleg! Vagy nincsenek gyermekei, de ha lesznek is, feltételezi, hogy olyan magas szintű immunrendszerrel rendelkeznek majd, hogy sosem lesznek légúti problémáik. Vagy gyűlöli a fákat, amelyek a kipufogóból jövő gázoktól - enyhén szólva - „rosszul” fotoszintetizálnak. Vagy csak a csend irritálja...
Gondoltam, leviszem a szemetet és közben hátha rájövök, melyik ok a nyerő. Szép hosszú BMW, alig látom a végét. A fényezéstől alig tudom eldönteni, hogy valóban fekete-e. A sötétített üvegben csak saját magam tükörképét látom, jó kócos vagyok. Vezetőjét sehol nem látom. A jármű tatja közelében már jóformán levegőt sem lehet kapni.
Míg kidobom a szemetet, légszomj kerülget, majd torokkaparás következik. Gondolataimat eldobva, köhögve menekülök. Erre leáll. Talán a fekete fémszörny kapcsolta ki magát együttérzőn, vagy hasonlóan sötét gazdája vette észre köhögőrohamomat és szánt meg. Nem tudni.
Mindenesetre két nap múlva újabb „hajó” rontotta a levegőt vagy negyed óráig az ablakunk alatt. Ugyanúgy viselkedett, és látszólag teljesen olyan volt, mint a tegnapelőtti, csak ezüst színben. Lehet, hogy átfestették?!
