Számos érdekességgel lepte meg hallgatóságát nemrégiben Kosztolányiról tartott estjén a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. Kutatómunkáját a kincskereséshez hasonlította: vagy talál valamit az ember, vagy nem, a helyszínen, jelesül egy poros folyóiratraktárban.
Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29 – Budapest, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat című folyóirat első nemzedékének tagja. Születésének 125. évfordulója van idén, életművének kritikai kiadására készülnek, hiszen messze nem tárták fel mindenre kiterjedően. A gyomai születésű fiatalember, Bíró-Balogh Tamás Kosztolányi levelezésének és naplóinak kritikai kiadását rendezi sajtó alá, a kötet várhatóan még idén, esetleg jövőre jelenik meg.
Gyulán, a könyvtár és az Arany János Művelődési Egyesület estjén Nagy László, a civil szervezet elnöke bevezetőjében a Kosztolányi-családról beszélt, és megosztotta kedves verseit is a figyelmes hallgatósággal. Kosztolányi Dezső nagyapja részt vett a szabadságharcban, majd annak bukása után emigrált. Császári kegyelmet kapott, Szabadkára költözött, ahol rőfös üzletet nyitott. Unokájának gyakran mesélt Petőfiről, aki Bem seregében harcolt.
Az esten a beszélgetőtárs Kiss László tanár, író Bíró-Balogh Tamást a Szegedi Egyetem tudományos munkatársaként, irodalomtörténészként, íróként, de leginkább filológusként mutatta be. Bíró-Balogh Tamás második kötete, a Tollvonások tavaly jelent meg Szegeden. A kötetben kis történeteket villant fel a magyar irodalom alakjairól, köztük Kosztolányiról is. Korábban, 2004-ben sajtó alá rendezte Kosztolányi Dezső Aranysárkányának ifjúság számára átdolgozott kiadását.
Bíró-Balogh Tamás érzékeltette kincskereső kutatómunkáját az ifjúsági kiadás megtalálásában. A kötet ismeretlen volt, egyetlen bibliográfia sem tartotta számon. Tizenegy év folyóiratanyagát nézte át, hogy megtalálja a hírt a könyv létezéséről. Kosztolányinak valószínűleg pénzre volt szüksége, ezért dolgozta át az Aranysárkányt. Be kellett bizonyítani, hogy a könyv Kosztolányié. Még életében megjelent a nem kis mű, hanem a teljes értékű könyv, de a korabeli kritika nem fogadta lelkesen, az életmű felhígulását látták benne. A kritikai kiadás azonban felismerte a mű jelentőségét – mondta Bíró-Balogh Tamás.
Az életmű kritikai kiadásán évek óta dolgoznak szakemberek. Ő a levelezéssel foglalkozik - Kosztolányi 2900 leveléből 1400-at adtak ki eddig. Jegyzetekkel látja el valamennyit. Izgalmas kutatómunka, ki kell deríteni, ki a levélben említett személy. Időutazás ez Kosztolányival – hangsúlyozta a ,,kincsvadász”, aki most Radnóti dedikációit gyűjti. Ezekből pontosan lehet tudni, a költő éppen hol járt, kinek ajánlotta könyveit először. Dedikáció mutatta meg, hogy Radnóti, amikor munkaszolgálatban volt, akkor is tartott magánál kötetet.
Kosztolányit szélsőségesen ítélték meg kortársai, volt, aki nagyon kedvelte, és volt, aki nagyon nem kedvelte. Volt, amikor politikai és volt, amikor poétikai okból nem beszéltek róla. – Vallom, írói életművét akkor tiszteljük, ha teljességében megismerjük. Élete végén már a szépségért írt, csak gyönyörködtetni akart – hangoztatta Bíró-Balogh Tamás.
