Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek október 23-án a gyulavári kopjafánál. A megemlékezésen Freiberger István László mondott beszédet.
Freiberger István László beszédében felidézte: 1956. október 23-án a változást sürgető lelkes magyar egyetemisták, diákok, munkások kezdtek tüntetésbe, a hős fiatalok fegyvert fogtak a világ egyik legerősebb hadserege ellen, hogy kivívják a függetlenséget, kikényszerítsék a magyar nép jogait.
Kiemelte: az események híre Gyulára és Gyulaváriba is elért a tüntetés híre, október 26-án a Kossuth téren található szovjet emlékműről ledöntötték a vörös csillagot. Egy nappal később a tanácsháza előtt tüntetett a tömeg, megalakultak a forradalmi bizottságok, a gyulait Nádházi János, a gyulavárit Petrás János, majd Molnár Mihály vezette, akik mind békés, vérontástól mentes, a törvényes rendet betartó forradalmat akartak.
A szabadságharc ügye november 4-én pecsételődött meg, Gyula városába december 17-én gördültek be az első szovjet tankok. Mány Erzsébet, Farkas Mihály és társaik Gyulaváriba indultak, fegyvert szereztek a laktanyából, majd a hídon készítettek védelmi állást, de a karhatalmisták nem jöttek el azon az éjszakán – tette hozzá. A fegyvereket később visszavitték, a hajnal beállta előtt mindenki hazament, a következő napok során azonban begyűjtöttek mindenkit, aki aktív szerepet vállalt az akcióban.
Hangsúlyozta: az év végén megkezdődtek a tárgyalások, statáriumot hirdettek. A perekben hozott ítéletekben 229 embert végeztek ki – köztük Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt –, 26 ezer embert elítéltek, 25 ezret bebörtönöztek vagy internáltak, 860-at elhurcoltak a Szovjetunióba.
A köszöntő után a Bay Zoltán általános iskola diákjai adtak műsort, majd a koszorúk elhelyezésével zárult az ünnepség.