Évekig szervezett 1956-os veterántalálkozókat Gyulán az Október 23. Alapítvány kuratóriuma. A gyulavári forradalmi hősök, egyszerű és nagyszerű emberek – főleg a vári híd fiatal ellenállói – egykori bátor, 1956-os civilek, a bebörtönzött és megkínzott emberek, lassan elfogytak, elfogynak Gyulán, itt hagytak minket szép sorjában.
2024-ben is két nagyszerű ember távozott közülünk: Szántó Sanyi bácsi és M. Szabó Bandi bácsi özvegye, drága felesége, M. Szabó Marika. Még két, életben lévő, utolsó résztvevője, tanúja, hiteles mementója van a gyulai, kommunistaellenes, forradalmi eseményeknek: Bólya Ferenc és Szántó Mihály.
Tíz éve kezdődött a hangulatos, emlékidéző találkozók sora az 1956-osokkal Gyulaváriban. Valamennyi eseményre meghívót kapott a város vezetése, a sajtó, és több alkalommal diákokat is bevontunk a nagyszerű beszélgetésekbe. Dr. Görgényi Ernő polgármester úr minden alkalommal megtisztelte az idős embereket, jelen volt a találkozóinkon, amelyeket hol az idősek otthonában, hol a gyulavári kastélyban vagy annak parkjában tartottunk.
Évente mindig október hónapban köszöntöttük őket, többször nívós emléklapokat is átadtunk számukra. Veterán barátainkat a családtagjaik is rendszeresen elkísérték, sokszor unokáikkal, dédunokáikkal örülhettünk „az élő történelmi meséknek”. Gyulavári református lelkésze is rendszeresen tisztelte meg a rendezvényünket, szólt néhány jó szót az emlékezőkhöz, hősökhöz.
Nem túlzás kijelenteni, hogy kora ősszel már mindenki várta e találkozókat. A személyes emlékek felidézését fotók segítették, mindeközben finom ételek, italok kerültek az asztalra. A média segítségével minden alkalommal megörökítettük a találkozón történteket. A hangulatos estek képi dokumentációja a honlapunkra is rendre felkerült: www.oktober23.alapitvany.hu.
Sajnos az utóbbi években betegségek, fájdalmas események, halálesetek, temetések árnyékolták be programjaink önfeledt szervezését. A tíz esztendeje indult emlékező közösségből – nem mertünk sosem belegondolni, hogy ide elérkezünk majd – nem maradt szinte senki, aki tiszta emlékezettel, elmével elmesélné, hogyan történtek a dolgok. Ki kell jelentenünk, hogy mérhetetlen fájdalom, de okafogyottá válik a rendszeresen megszervezett „1956-os veterántalálkozó Gyulaváriban”.
Már alig tudunk kivel együtt lenni, borozgatni, beszélgetni, anekdotázni… Hál’ istennek, segít bennünket még a tisztelgő emlékezet, a sok tartalmas fényképalbum, a hangulatos, filmes beszámolók. Végül ezek a hősök igazi történelemmé váltak számunkra, a fiatalabb gyulai generáció számára pedig tanítandó, példaértékű életek múltak el. Kötelességünk volt őket bemutatni, felkutatni, megtartani emlékezetünkben.
Köszönjük mindenkinek a segítséget, reméljük, a még köztünk lévő családtagok nem feledik a 10 éven át szervezett találkozók hangulatát, viszik tovább az emlékfáklyát!
Bagyinszki Zoltán
Október 23. Alapítvány kuratóriumi tag, a programok szervezője
