A megemlékezés hálaadó szentmisével kezdődött, amelyet Kovács Péter esperesplébános celebrált, majd Mittag Mónika, a gyulai német nemzetiségi önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Kiemelte: tudják, a múltat már sem jóvátenni, sem szőnyeg alá söpörni nem lehet, mégis hálát adnak Istennek, hogy őseiket, akiket a robotmunkára elhurcoltak, hazavezérelte.
Az ünnepségen emlékbeszédet mondott Tircsi Richárd, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárságának nemzetiségi főosztályvezetője. Mint fogalmazott, a történelmi nemzetiségek nélküli történelmi nemzetállamok ideája a 20. századi Európában véres háborúkhoz, igazságtalan békekötésekhez, diszkriminációhoz, jogfosztáshoz és olyan tragédiákhoz vezetett, mint népek, népcsoportok kitelepítése, elűzése, megsemmisítése.
– A magyar államiság kezdete óta hazánkban élő német nemzetiségűek második világháború utáni kollektív bűnösség való kikiáltása és felelősségre vonása, több évig tartó kényszermunkára hurcolása, végül elűzése is ebbe a sorba illeszkedik.
A főosztályvezető aláhúzta: ma azért gyűltek össze, hogy emlékezzenek a málenkij robotnak nevezett zsarnoki kínzás velünk lévő, és a már egy másik világban élő elszenvedőire, azokra a tízezrekre, akiket hazánk 1940. őszén kezdődő szovjet megszállását követően otthonaikból – 550 főt innen, Gyuláról – különböző koncentrációs- és munkatáborokba hurcoltak.
Mint mondta, emlékezni kell, mert ugyan a meggyilkoltak életét nem, de az életük értelmét megmenthetjük akkor, ha évről évre megidézzük őket.
Az ünnepség folytatásában a jelenlévők megkoszorúzták a templom mellett található Málenkij robot emlékművet, valamint megáldották a haranglábat és megszentelték a „Máriás” házat is.