Clarisse Julienne
– Meglepő, hogy városunkban egy anyanyelvi franciával találkozunk. Miért éppen Magyarországot, Gyulát választotta?
– Még Franciaországban voltam, amikor március közepén külföldön kezdtem el franciatanári állást keresni. A koronavírus miatt nem sok lehetőséget találtam, a meghirdetett állások többsége online tanári állást jelentett, amit én nem szerettem volna. Végül öt helyre jelentkeztem: Oroszországba, Kolumbiába, az Egyesül Államokba, Spanyolországba és Magyarországra. A legjobban az Egyesült Államokba szerettem volna menni, de az volt az egyetlen hely, ahonnan semmiféle választ nem kaptam. Tehát a maradék négy közül kellett választanom. Azért választottam Magyarországot, mert ez az álláshely érdekelt a legjobban, hiszen ez egy gimnáziumi tanári állás volt, amire eredetileg gondoltam. Valamint erre a helyre voltak kedvezőek a munkáltatói alapítványom által kínált feltételek. Ráadásul ismertem is valakit ennél az alapítványnál, aki Magyarországon él. Ő megnyugtatott engem, és azt mondta, hogy Magyarország nagyszerű hely. Így elfogadtam az állásajánlatot.
– Mi volt a legizgalmasabb eddig a magyar kultúrában? Gondolok itt a nem szokványos ételekre, italokra, szokásokra.
– A legizgalmasabb számomra a magyar nyelv és a magyar táj volt. Noha még nem értem a magyar nyelvet, és féltem is attól, hogy egy olyan országba jöjjek, amelynek nem beszélem a nyelvét, de mégis ez az, ami legjobban tetszik. A végzettségem szerint nyelvész vagyok, tehát szeretem megpróbálni megérteni mindazt, amit hallok, amit olvasok, és megpróbálom megérteni a magyar nyelv szabályait. A magyar tájakat igazán szépnek találom, szeretek új helyeket megismerni, és úgy gondolom, hogy a magyar építészet igazán gyönyörű, főként a templomok. Azt kell, hogy mondjam, hogy a magyar ételek rendszeres részévé váltak a napi táplálkozásomnak, mivel eléggé különböznek attól, amihez eddig hozzászoktam.
– Nem egyszerű egy idegen országban élni. Te mennyire érzed otthonosnak Gyulát? Mennyire sikerült beilleszkedni?
– Nagyon jól érzem magam Gyulán. Már egészen otthon érzem magam. Ugyanúgy telnek a napjaim, mintha Franciaországban lennék. Már több sétát tettem a városban, voltam éttermekben, bárokban, még a pálinkafesztiválon is. Tehát már egyre jobban ismerem Gyulát. Úgy érzem, hogy nagyon jól beilleszkedtem. Nagy szerencsém van, mivel a kollégáim nagyon kedvesek és segítőkészek, elhívnak szórakozni, felfedezni a környéket. Egyáltalán nem érzem magam egyedül, ebben az „új” városban. Ettől nagyon féltem, mielőtt megérkeztem, de azt kell, hogy mondjam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van.
– Gyulán már otthonosan érzed magad. Milyen helyeket látogattál meg már eddig?
– Ahhoz, hogy megismerjek egy várost, szeretek egy kicsit elveszni, és hagyom, hogy az utcák vezessenek. Gyulán természetesen megnéztem a várat és a fürdőt is, de egyelőre még csak kívülről. Békéscsabán is sétálgattam a városközpontban, és Pósteleken is voltam. Elmentem Szabadkígyósra is, megnéztem a kastélyt. Persze felutaztam Budapestre is, mert az alapítvány néhány napos továbbképzést szervezett nekünk. A fővárosban már kétszer jártam. Az őszi szünetben Miskolcra, Lillafüredre, valamint Szlovákiába, Poprádra utaztam.
– Örülök, hogy szépen tájékozódsz kis országunk földrajzi környezetét illetően. Anyanyelvi lektorként azonban a francia kultúra örökítése a feladatod. Mit szeretsz a legjobban tanítani: nyelv, irodalom, történelem, országismeret?
– A legjobban a francia nyelvet szeretem tanítani. Amint már említettem, én nyelvész vagyok, így a nyelvek nagyon érdekesek számomra. A civilizációt és az országismeretet is szeretem tanítani, sokszor izgalmas az argó, de beviszem a különböző zenéket vagy filmeket, amelyeket Franciaországban nézek, vagy előkerülnek francia hagyományokhoz, ünnepekhez köthető ételek… Amit a legkevésbé szeretek tanítani, az a történelem, mivel ez áll tőlem a legtávolabb.
– A történelemmel ellentétben szereted a nyelveket. Mennyire megy a magyar nyelv elsajátítása? Halad, tervezed megtanulni? Milyen nyelveket ismersz, beszélsz?
– Franciaországban, még az indulásom előtt elkezdtem egy kicsit magyarul tanulni egy telefonos applikáció segítségével. Amint megérkeztem Magyarországra, folytattam ezt a tanulást, főként azáltal, hogy hallgattam a környezetemet vagy táblákat, feliratokat olvastam. Ezután egy kolléganőmtől kaptam egy tankönyvet, ami sokat segített. Így könnyebben megértem a nyelvtani szabályokat. Tervezem, hogy veszek még egy tankönyvet. A Magyar-Francia Ifjúsági Alapítvány talált nekem egy magyartanárt, akivel heti két alkalommal online fogok tanulni. Ezt novemberben kezdtem el. Egyébként beszélek angolul, spanyolul és egy kicsit a francia jelnyelven is.
– Egészen különleges kommunikációs repertoárod van. Mennyire tudod kihasználni? Van lehetőséged iskolai programokban részt venni? Milyennek látod az iskolánkat?
– Eddig nem volt lehetőségem iskolai eseményeken részt venni, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesz rá alkalmam. A két békéscsabai gimnáziumban (Andrássy, belvárosi gimnázium) már vettem részt eseményeken, így a Rózsa-fesztiválon és a szalagavató ünnepségen. Az Erkel eseményeit is nagy érdeklődéssel várom. Az intézményt nagyon szépnek találom. Imádom a kis folyót az iskola előtt, csodálatosnak tartom. A tanárok és a gimnázium irodai dolgozói nagyon kedvesek, nagyon segítőkészek és rendkívül barátságosak. A diákok is igen kedvesek, meglepően motiváltak a francia nyelv tanulásában, felettébb ügyesen dolgoznak. Kielégítő a légkör minden osztályban, minden egyes órán. Így azért megfelelőbb az általános közérzetem is.
– Motiváltnak látod a diákokat, ez megnyugtat. Milyennek látod általában a magyar nyelvoktatási rendszert?
– A magyar nyelvoktatási rendszer többé-kevésbé megegyezik a franciával. Ami leginkább különbözik, az talán az, hogy a diákoknak csak öt tantárgyból kell érettségi vizsgát tenniük, tehát ők egyes tantárgyakat úgy tanulnak, hogy közben tudják, hogy nem kell belőle vizsgázni. Ez meglepő számomra, akárcsak az, hogy az órák csak 45 percesek, amit én tanárként nagyon rövidnek tartok. Így nem sok mindenre jut idő. Viszont azt nagyon jónak találom, hogy a diákoknak viszonylag hamar véget ér a napi tanítás. Franciaországban egyáltalán nem ritka, hogy akár 17 óra körül végeznek a gimnáziumban, mivel sajnos sok lyukas órájuk van.
– Ne lehetett egyszerű akkor ott sem diáknak lenni. Mesélj egy kicsit eddigi pályádról! Milyen iskolába jártál, milyen szakmát tanultál, merre szereztél gyakorlatot?
– A gimnázium elvégzése után egy évig angol szakra jártam Nantes-ban, de ez nem tettszett annyira. Így elköltöztem Orleans-ba, ahol nyelvtudományokat tanultam, ami viszont nagyon tettszett. Ezután, 2017-ben egy évet az Egyesült Államokban, Kansas Cityben töltöttem, ahol egy francia iskolában dolgoztam. Amikor hazatértem, elkezdtem egy mesterképzést a nyelvtudományok fakultázson, ahol specializációként a francia nyelv mint idegen nyelv oktatását tanultam. A mesterképzés alatt lehetőségem volt két külföldi szakmai úton részt venni: öt hetet Angliában, egy brightoni gimnáziumban töltöttem, majd öt hónapot Ausztráliában, Mount Elizaban, egy helyi gimnáziumban dolgoztam. A mesterszakos diplomámat 2020 novemberében vehettem át. 2021 januárjában a koronavírus miatt nem tudtam külföldön dolgozni, így visszatérve Nantes-ba tanárként helyezkedtem el egy olyan egyesületnél, ahol franciaórákat tartottam menekülteknek, akik összeszerelő-üzemekben dolgoznak.
– Ez elismerésre méltó kalandozás. Említetted is, szeretsz felfedezni. Mi a kedvenc hobbid, amikor nem franciaórákra készülsz?
– Imádok főzni. Szeretek új recepteket kipróbálni, főként süteményeket szeretek csinálni. Ezenkívül – akárcsak a fiatalok többsége –, szeretek szórakozni menni a barátaimmal, sorozatokat, filmeket nézni vagy zenét hallgatni. Amióta Gyulán vagyok, esténként vagy hétvégén szeretem felfedezni a környéket, vagy fejleszteni a magyar nyelvtudásomat.
– Nem unatkozol a hétköznapokban. Mennyire fáraszt le az ingázás a három intézmény között?
– Az utazás Gyula és Békéscsaba között nem annyira fárasztó, hiszen 30 perc alatt odaérek. Gyorsan eltelik az idő, van, amikor egy kolléganővel együtt utazok, beszélgetünk, máskor olvasok, vagy podcasteket hallgatok. Ami inkább zavar, az az, hogy amikor jövök vissza Gyulára, gyakran 15–20 percet kell várnom a buszmegállóban. Békéscsabán a két gimnázium nincs messze egymástól, így a kettő között gyalog közlekedek. Ennyi gyaloglás jól is esik, közben van lehetőségem arra, hogy gyorsan egyek valamit, illetve hogy jobban megismerjem a várost.
– A munkahelyek megismerése mellett persze fontos, te mivel ismerteted meg a diákokat. Neked ki a kedvenc francia személyed, ki a példaképed? Akár színész, képzőművész vagy politikus…
– Egyetlen kedvencet vagy példaképet nem tudnék mondani, de fel tudok sorolni néhány nevet, akiket nagyon szeretek. Nagyon szeretem Vianney-t és Eddy de Prettót, mindketten énekesek. Sok könyvet olvasok Guillaume Mussótól és Michel de Bussitől, akik a kedvenc francia szerzőim, akárcsak a képregényszerző Riad Sattouf. Kedvenc humoristáim Verino és Arnaud Tsamère, akiknek az előadásait gyakran nézem. Ami a kedvenc színészeimet illeti, imádom Jean Renót, Tommer Sisley-t és Sophie Marceau-t.
– Örömmel nézünk utána ezeknek a neveknek, hiszen a kölcsönös tanulásban van a jövő. Hogy ítéled meg, eddig milyen viszonyt sikerült kialakítani a kollégákkal, diákokkal?
– Úgy gondolom, hogy a diákokkal jó kapcsolatot sikerült kialakítanom. Természetesen ez függ az osztályoktól is, megpróbálok odafigyelni a kultúrájukra, valamint arra, hogy ők mit gondolnak a dolgokról. Megpróbálok számukra érdekes és szórakoztató órákat tartani. A tanár-diák kapcsolat Magyarországon teljesen más, mint Franciaországban, ahol a tanárok sokkal nagyobb távolságot tartanak a diákokkal. Ez szokatlan volt számomra, viszont nagyon tetszik. Az idegennyelvi szakos kollégáimmal, főként a francia szakosokkal nagyon jól megértjük egymást, az iskolán kívül is találkozunk, hétvégén is szervezünk közös programokat. A többi tanárral nincs ilyen kapcsolatom, hiszen velük ritkán találkozom, ezenkívül kommunikációs nehézségeink is vannak, hiszen nem nagyon beszélek még magyarul. Remélem, ez a jövőben változni fog, hogyha jobban fogom beszélni a nyelveteket.
– Ehhez sok-sok kitartást kívánunk, a franciatanításhoz pedig ugyancsak sok örömöt. Reméljük, hogy Gyulára úgy fogsz emlékezni, mint második otthonodra, amely mindig visszavár. Továbbá szurkolunk annak, hogy mire véget ér az év, minden diákod értse ezt a klasszikus üzenetet: „On ne voit bien qu'avec le cœur. L'essentiel est invisible pour les yeux.” Köszönjük, hogy előzékenyen és kimerítően válaszoltál kérdéseinkre!
