– Nekünk, magyaroknak, nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy értsük, miért fontos évszám 896, miért tartjuk nagy királynak Istvánt, és mindenki érzi, hogy Muhi és Mohács nem csupán egy-egy településnév Magyarországon – kezdte beszédét Szabó István.
Hozzátette: mindenki ismeri Arad és a tizenhárom vértanú jelentőségét is, hiszen a város 1849. október 6-a óta közös bánatunk, fájdalmunk.
Kiemelte: 1848-ban egy ország fogott össze, a népből akkor lett nemzet. A politikai és vagyonos osztályok megosztották előjogaikat, kiváltságaikról és vagyonuk egy részéről lemondtak a társadalom többi részének felemelésének érdekében.
Az Európán végigsöprő forradalmi hullám országok, a kontinens, valamint a világ történelmét is megváltoztatta. Ezek közül a legnagyobb hatása a magyar forradalomnak lett – fogalmazott az államtitkár.
Aláhúzta: az akkor létrehozott hadsereg – amely a mai honvédség elődje – a szabadság eszményének jelképe lett.
Mint mondta, 1849–50-ben legalább 128 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe, több ezren álltak vizsgálat alatt, több tízember volt honvédet soroztak be büntetésként a császári hadseregbe.
– Nem volt olyan magyar család, amelyet ne érintett volna a megtorlás. A fogságba esett honvédtisztekre a sokak által várt, követelt amnesztia nem vonatkozott.
Szabó István úgy fogalmazott, hogy a memoárok szerint, a Gyulára szállított hadifoglyokat tisztelettel fogadták a helyiek, mintha egy győztes sereg vitézei töltötték volna itt utolsó napjaikat. A város azóta is ápolja emléküket.
A beszéd után a Kis Kata zenekar, valamint Lux Ádám Jászai Mari-díjas, Érdemes művész adtak műsort, a megemlékezés pedig a koszorúk elhelyezésével zárult.