Képünkön (balról jobbra): Négyesi Lajos, Szanka József és Tóth István
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Tóth István felidézte, a Móra Ferenc Múzeum raktárában 2015 végén akadt a kezébe a leltárban nem szereplő, 150 személy visszaemlékezését tartalmazó anyag, amelyben térképvázlatokat és fényképeket is talált. Elmondta, az 1915 márciusában Przemyślnél fogságba esett katonák azért vetették papírra emlékeiket, mert meg szerették volna lepni hazatérő ezredparancsnokukat, Szathmáry Gézát. Az emlékalbum végül nem készült el, az összegyűlt anyag kéziratban maradt.
Mint megtudtuk, a gyalogezred katonái közül azok kaptak felkérést, akik 1918 júliusáig hazatértek. Visszaemlékezésükben közölték nevüket, lakhelyüket, katonai rendfokozatukat, beosztásukat, majd fogságba esésükről és hazatérésükről is beszámoltak.
Ki röviden, ki hosszan írt, attól függően, hogy rendelkezett-e írói vénával – mesélte a könyv szerzője, aki arról is beszélt, hogy a katonák, amikor csak lehetőségük adódott rá, megszöktek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A történész rámutatott, a kiadvány azért is fontos, mert a gyalogezred után nem maradt fent iratanyag, a katonák ugyanis, mielőtt fogságba kerülnek, megsemmisítették azt, nehogy információhoz jussanak az oroszok.
A katonák egyébként több megyéből származtak, a gyulai jelzőt azért kapta a gyalogezred, mert a településen volt a központja. Sokáig az ezredzászlót is a helyi múzeumban őrizték, később azonban a budapesti hadtörténeti múzeumhoz került, jelenleg is ott tárolják – számolt be róla Tóth István.
A szerző arról is említést tett, hogy sokan érdeklődnek a könyv iránt, az 500 példányból már csak néhány maradt. Hozzátette: úgy tervezik, hogy lesz második kiadás, de az elsőnél kevesebb példányszámmal.
Négyesi Lajos elmondta, régóta ismerik egymást a szerzővel, aki megkérte, hogy írjon támogatólevelet a kutatásához. Mint fogalmazott, nagyon örült, hogy Tóth István rábukkant az anyagra, amely ritkaságnak számít. Ahogy a beszélgetésen később elhangzott, az első világháborúhoz kapcsolódóan eddig nem jelent meg olyan kiadvány, amely ennyi visszaemlékezést tartalmaz.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A hadtörténész kifejtette, az, hogy a katonák visszaemlékezést írtak az ezredparancsnokuknak, egyfajta gesztus volt. Elmondta, ebben az időszakban „erős patriarchális kötődés” alakult ki a katonák és parancsnokaik, tisztjeik között, Szathmáry Gézát pedig különösen tisztelték példamutatásáért.
Négyesi Lajos rámutatott, az emlékiratok másolatát és gépelt változatát is tartalmazó könyv gazdag forráskiadvány, amely hangsúlyos szerepet kaphat a régió első világháborús történetének kutatásában.
A hadtörténész szerint a szakma számára különösen fontosak a szemtanúktól származó visszaemlékezések és leírások, hiszen ezekből ismerhetik meg a háborúk emberi oldalát. Megjegyezte, az első világháború centenáriumakor sokan abba a hibába estek, hogy kizárólag a szakirodalomra hagyatkoztak, így gyakran azt a gondolatvilágot hozták vissza, amely a két világháború között jellemezte Magyarországot. Mint mondta, Trianon után nem lehetett igazán őszintén beszélni az első világháború borzalmairól, nem azért mert tiltották, hanem mert nem olyan volt az ország hangulata, hogy teret adjon a pacifista szólamoknak. Az akkor megjelent ezredtörténetek, frontregények, visszaemlékezések inkább a magyar katonák hősiességét emelték ki, hogy kedvet csináljanak az újabb harcokhoz, az elcsatolt területek visszaszerzéséhez. Később, a szocializmusban a tűrt kategóriába tartozott a téma, „igazából senkit nem érdekelt nagyon” – fogalmazott az ezredes.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„Minden katona hős volt, ez kétségtelen, de nem hőstettekről szólt a háború” – fejtette ki, hozzátéve: ha valaki embert ölt, azzal utána együtt kellett élnie.
Négyesi Lajos úgy vélte, Tóth István kötete tanulság a jelen számára. Mint mondta, csak a visszaemlékezésekből lehet megtudni, hogy „a háború nem játszótér, nem a dicsőség színtere, ott csak sebeket lehet szerezni”.
A rendezvényen Szanka József a kötetet kiadó Meritum Egyesület képviseletében elmondta: szervezetük egy baráti társaságból alakult. A könyvkiadás mellett többek között emlékhelyeket és emlékműveket újítanak fel, információs táblákat helyeznek ki a világháborúk meghatározó helyszínein, és történelmi vetélkedőket szerveznek.
A könyvbemutató végén Dézsi János könyvtárigazgató felsorolta azt a tizenegy honvédot, aki gyulaiként szerepel a kötetben.
