fáskerti lászló irodájában a Magyar Gazdaságért díjjal
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Mikor kezdett el építőiparral foglalkozni, és miért ezt a szakmát választotta?
– Családi kötődés miatt kisgyerekkorom óta az építőiparban vagyok, már nyolc-tíz évesen építkezésekre jártam az apámmal, aki az egyik legnagyobb maszek kőműves volt 1948-tól haláláig. Családi házat, templomokat, minden épített, illetve tatarozott.
– Mikor alapította meg a saját vállalkozását? Honnan jött az ötlet?
– 1984 végén az egyik kolléga épített egy butiksort, de nem volt, aki megcsinálja a szennyvíz- és ivóvízcsatornát, ezért megkért, hogy segítsünk. Megszerveztem egy tízfős gmk-t. Ez volt az első munkánk, majd folyamatosan jöttek a megkeresések. 1987-ig voltunk másodállásban, ezt követően lettünk főállásúak, ekkor építettük a kétegyházi szakiskola tornacsarnokát.
– Milyen volt abban az időszakban vállalkozónak lenni, nehéz volt bekerülni a piacra?
– A kezdetekben nem volt gond, mindennap jött egy megkeresés. A kilencvenes évek elején alakultunk át kft.-vé. A rendszerváltás utáni harmincszázalékos infláció gondokat jelentett, nehéz volt előre tervezni, fix árajánlatot adni, ezzel voltak problémák. Ez volt a legnehezebb része az egésznek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Mi volt a vállalkozás első munkája?
– Az első nagy munkánk a kétegyházi szakiskola tornacsarnokának építése volt, utána jöttek kisebb-nagyobb megrendelések. 1993-ban megnyertük a gyulai sportcsarnok építését, majd dolgoztunk a békéscsabai kórházban, építettünk egy kilenclakásos társasházat, üzleteket. Részt vettünk a sarkadi cukorgyár átalakításában, de Ópusztaszeren az Erdő és ember múzeumegyüttes kivitelezésében is. Magáncégeknek is dolgoztunk, többek között a Vasipari Ktsz öntödéjében. Az utóbbi időkben a Fafém Bútor Zrt.-nek építettünk három csarnokot.
– Számos épületen, nagyobb projekten dolgoztak az elmúlt évtizedekben. Van olyan, amelyre azt tudja mondani, hogy az volt a legjobb? Amelyre a legbüszkébb?
– Az ópusztaszeri külön tetszett, mert egy olyan egyéniséggel dolgoztunk együtt, mint Csete György Kossuth-díjas okleveles építészmérnök, ezt sokszor szoktam emlegetni a kollégáknak. A legutóbbi feladatok közül a békéscsabai vasútállomás rekonstrukciójának az építési munkái, a régi és az új épület átalakítása vagy a Lovász Forgácsoló Kft. csarnoka emelhető ki. A Csaba Center gipszkartonos munkáira szárazépítészeti nívódíjat is kaptunk. Mindig az az érdekes, ahol éppen dolgozunk.
– Változott a kezdetek óta az irány? Átalakult valamelyest a vállalkozás?
– A vállalkozásban mindig az volt a cél, hogy generálkivitelezők legyünk, most is ebben vagyunk. Hogy megépítünk valamit és eladjuk, azzal sosem foglalkoztunk, csak megrendelésre végeztünk munkákat, erre keresnek meg bennünket a mai napig.
– Nemrég megkapta a Magyar Gazdaságért díjat. Mit jelent ez az elismerés egy vállalkozónak?
– A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Békés Megyei Szervezetének javaslatára kaptam meg a Pénzügyminisztérium kitüntetését, a Magyar Gazdaságért díjat, amely a Pénzügyminisztérium legnagyobb elismerése. A VOSZ-nak alapítása, 1988 óta tagja, valamint a megyei elnökség tagja vagyok. A lehetőségeimhez mérten támogatom a megyei Prima Primissima gálát.
– Van valaki a családban, aki majd továbbviszi a vállalkozást?
– Ez egy bizonyos fokig nehéz, mert a fogadott lányom építészmérnök, de egyelőre nem akar az építőiparban dolgozni, tervezni akar. Az egyik gyermekem diplomata, a másik villamosmérnök. Egyelőre úgy néz ki, hogy a cég addig van, amíg én vagyok.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
