Gyulai Hírlap - A jazz egyenlő oldalú háromszöge

A fellegek ijesztgetése miatt kissé csúszott az első csapat, pedig a Silhouette & Vinx élettel teli műsora alkalmas lett volna a viharűzésre. Vinx, a bostoni Berklee Collage of Music énektanára és a Silhouette profi zenészei minőségi zenei hatáskeltésre törekedtek, és igyekezetük nem maradt sikertelenül. A színes bőrű vokalista hölgyek (Evelyn Asiama és Louanda Bird) élénk táncra is perdültek Banai Szilárd (dobok), Mirko (billentyűk), Banai Viktor (gitár), Sipos Dávid (szaxofon) és Vermes Gábor (basszusgitár) pezsgő zenéje alatt. Mint megtudtuk, Vinx számos olyan legendával zenélt együtt, mint Sting, Stevie Wonder vagy Herbie Hancock. Ez azért is érdekes, mert a korszakalkotó muzsikusok kicsiszolt, többé-kevésbé populáris zenéjének szemelvényei fellelhetők voltak az előadásban.

Volt, hogy felismertünk egy-egy dal feldolgozását (pl. Sade Adu The Sweetest Taboo című dalát), de amelyiket nem sikerült beazonosítani, azok is javarészt „kellemesen ismerősnek” hatottak. Estjük egyik fénypontja volt, amikor Vinx énekjátékából egy spontán jamsession, végül egy jó kis dal kerekedett. Vitatható, hogy az igényes popzene egy parafrázis, és a jazz, a funk, az R&B, a soul, a diszkó, a rock stb. megfelelő mértékű egybegyúrásából jött-e létre, vagy önálló stílusként tekintünk-e rá. Mindenesetre a Silhouette & Vinx koncertje egyértelműen az előbbire bizonyíték.

A Dominique Di Piazza basszusgitárossal és Vincent Mascart szaxofonossal kiegészült Nagy János-trió saját szerzeményeiben a műfaj klasszikusabb formáit hozta, a swing, a bebop és a kortárs muzsika világát tárta a közönség elé virtuóz hangszeres játékkal, uniszónókkal, sok improvizatív szólóval megspékelve. Nagy János Erkel-díjas jazz-zongorista több, mint negyed évszázada alapította trióját, amelyben már jó pár éve hallható Frankie Lato jellegzetes hangzású, mesteri hegedülése. A precíz és üde dobossal, Joubert Flórával egészül ki a trió, melynek rendszeres közreműködői olyan világhírű instrumentalisták, mint a most látott-hallott basszista és fúvós vagy akár a neves amerikai jazz-gitáros, Mike Stern.

A formáció névadója nemcsak zeneszerzőként és előadóként dolgozik, oktatott már több rangos zenei intézményben, sőt, felkérték az alapfokú jazz-zongora főtárgy és a zongora melléktárgy tanterveinek megírására, majd az alapfokú jazz-zongora oktatás módszertanának kidolgozására is. A közönség ebbe a munkába pillanthatott bele a koncert végén, amikor a billentyűs, „nyaktörő” skálázás közben szóban némi ízelítőt adott zeneelméletből. Csaknem egyórás műsoruk méltán elnyerte a vájtfülűek tetszését, akik vastapssal rendeltek ráadást az „öttagú triótól”.

A technikai átállás után hatalmas dobfelszerelés került a színpad központjába, így aki netán nem hallott még a nemzetközileg elismert magyar dobosról, az is sejthette, hogy a most következő orkeszter ütősének játéka jócskán túlmutat majd a kíséreten. Borlai Gergő a The Electric Shock nevű formációval érkezett a jazzfesztiválra. Bemutatta 2016-ban létrejött zenekarát, majd finoman felkészítette a várható hangerőre a hallgatóságot. Nem beszélt a levegőbe: a kvartett elementáris erejű energialökettel robbant a várfalak között. Bár a nagy volumenre technikai szempontból, a dobos agilis játékstílusa miatt is szükség volt, a jellemző dinamikai többlet távolról sem volt öncélú.

A jazz-, blues-, és funktémák a gigantikus rezgések által váltak igazi, erőteljes progresszív jazzrockfúzióvá, amit csak tovább fokoztak a ritmusváltásokon túl a számokon belüli tempóváltások, valamint a feszültséget keltő kiállások szünetei. A technikai bravúrokat felvonultató dobos hagyta érvényesülni társait, de egy percre sem hagyta őket lankadni. Nem mintha lett volna rá igényük. Mike Gotthard masszív, lendületes és egyszerre kifinomult gitározása, Gudics Martin basszusgitáros markáns, „fülbeötlő” szólamai, Szebényi Dániel billentyűs atonális hajlítgatásai és egyedien tördelt ritmusvilága (mag)fúziót hozott létre. Nem mindennapi egyesítés volt ez, műfajilag és a banda összetételét tekintve is. Az „elektromos sokk” visszahívást érdemelt.

A XXVIII. Gyulai Vár Jazz Fesztivál jó érzékkel időzítve csepegtette a muzsikát a lélekbe: az elején beindítón, majd finomságokat tálalva, késő este végül explodáló energiákkal rázva fel a jónépet. Ennyit a nyugodt alvásról.