alt norbert
Forrás: Facebook
A politika nem minden. Viszont meghatározza az életünket, befolyásolja mindennapjainkat, emberi kapcsolatainkat, világnézetünket és még sok minden mást is. Lehet vele élni és visszaélni. A politika egy olyan eszköz, amellyel lehet építeni és alkotni közösséget és várost is egyaránt.
Idén tíz éve, hogy a városépítés mellett arra is vállalást tettünk, hogy a helyi közéletet visszatereljük abba a mederbe, ahol a gyulai polgárok nagy többsége azt látni szeretné. Ez pedig a béke és a nyugalom.
Láttunk elfecsérelt éveket, amikor a helyi vezetők, tisztségviselők és képviselők közötti konfliktusokból a meddő vitákon és cirkuszokon kívül semmi jó nem született. A munka nem haladt, a fejlődés nem hogy megállt, hanem a legtöbb esetben el sem indult. Ezen szerettünk volna változtatni 2010-ben, amikor esküt tettünk a város szolgálatára és irányítására.
Célul tűztük ki, hogy változtatunk a korábbi szemléleten, és az első helyre helyezzük azt, hogy elsősorban gyulaiak vagyunk, minden más, így a politikai színezet is csak ezt követi. Ebben partner volt a mindenkori képviselő-testület is, a kisebb-nagyobb ajtócsapkodásokon túl a közélet megmaradt azon a szinten, amelyben nyugodtan, kiszámíthatóan lehetett dolgozni egészen tíz éven keresztül. Az országos vagy mondjuk a parlamenti szintű és stílusú politikát távol tudtuk tartani a várostól, és ez eredményes is volt. Ez meg is látszik a városon, hiszen gyarapodó civil közösségek mellett a város is egy nagyívű fejlődési pályán ment át, a gyulai húsipar mentőakciójától kezdve számos jelentős fejlesztésen át egészen az Airbus-üzem Gyulára településéig egy sor közösségi sikert könyvelhettünk el. Mindez nemcsak a mi munkánk eredménye és gyümölcse, hanem valamennyi itt élő gyulai emberé. Ha állandóan a cirkuszokkal és a konfliktusokkal, személyeskedő támadásokkal lettünk volna elfoglalva, akkor egészen biztos, hogy mindebből semmi sem valósult volna meg.
Tíz év hosszú idő, nem voltunk mi sem hibátlanok: aki dolgozik, az hibázik is, de a legfontosabb, hogy meg tudtuk őrizni a város közéleti nyugalmát. Egészen tavaly őszig, amikor egy olyan stílusú politika jelent meg a városban, amelyre nem nagyon volt példa az utóbbi években. Az önkormányzati választásokon a gyulaiak pontot tettek erre is, a további munkára újabb felhatalmazást kaptunk öt évre.
A békétlenség azonban nem ért véget. Vannak, akik nem tudják elfogadni azt, ahogy a gyulaiak döntöttek tavaly októberben, és továbbra is abban érdekeltek, hogy a feszültség nőjön, a hétköznapok lehetőleg minél jobban meg legyenek mérgezve, és még egy útrepedésből is vad, gyűlölködő viták alakuljanak ki. Ez csak egyet fog jelenteni. Azt, hogy az idő nem munkával, hanem személyeskedésekkel és politikai show-műsorokkal fog eltelni. A mérce ilyenkor nem az, hogy ki mit tesz és épít, hanem az, ki hogy tudja a másikat a lehető legjobban lejáratni.
Ma már ott tartunk, hogy más város polgármestere, ahelyett, hogy a saját településével foglalkozna, tüntetéseket szervez a városban, támad szórólapon bennünket. Feszültségimport zajlik, de vajon kinek jó ez? Vajon jól van ez így? Dobjuk el mindazt, amit együtt elértünk az elmúlt tíz évben, vagy merüljünk el a kölcsönös köpködések mocsarában?
Tisztában vagyok vele, hogy a közéletet nem csipkével kivert fehér selyemkesztyűben művelik, de nem törvényszerű a gyűlölködés és az ezzel járó ostobaság sem. Egy biztos, hogy ennek a vesztese csak a város és benne mi, gyulaiak lehetünk. Valamennyien, pártállástól függetlenül.
Valóban ezt akarjuk?
(A szerző Gyula város alpolgármestere)
