Gyulai Hírlap - 25 éve száll „véletlenül” egy buszra a „Qkartour”

– Idén 25. éve valósult meg a „Qkartour”. Milyen alapötletből alakulhat ki egy ilyen hosszú évek óta sikeres hagyomány?

– Az embernek mindig van egyfajta menéskényszere. Lehet menni egyedül, családdal, én úgy gondoltam, menjünk társasággal. Már 25 éve is gyakorló tanár voltam, úgyhogy sokszor mentem a diákokkal kirándulni. Gondoltam, aki akar jönni, üljünk föl a buszra, és menjünk. Alapelvünk volt, hogy ezeken a kirándulásokon nem kell semmit túlgondolni, túlszervezni. Így nem vártunk el egymástól semmit – se én a résztvevőktől, se ők tőlem –, hanem „véletlenül” egy buszra szálltunk föl negyvenen, és mentünk. Ez a koncepció 25 év alatt csak annyiban változott, hogy van már egyféle rutin benne, ami könnyebbé teszi a szervezést. Ennyi év után kitalálom, meghirdetem, a legtöbben tudják már, miről van szó, és már körülbelül 70%-ban megvan rá az ember. A fennmaradó 30 százalékkal még mindig meg kell küzdeni, a félelem mindig megvan, hogy nem leszünk annyian, de aztán kialakul, és mindig lettünk elegen, és szerintem mindig leszünk is.

– Az elmúlt pár hónapot uraló vírushelyzet mennyi akadályt gördített az idei túra elé?

– Hála Istennek, szinte semmiben nem gátolt minket, hiszen már januárban megtörtént a szervezés, megfogadtuk a buszt, lefoglaltuk a szállást. Amikor márciusban kihirdették ezt az állapotot, megbeszéltük a vendéglátónkkal, hogy még nem látjuk előre, tudunk-e majd menni június elején, de azt is tudtuk, hogy nem adjuk föl ilyen könnyen. Május közepén – amikor aktuálissá vált az egyeztetés –, pont jött egy kis lazítás a korlátozásokat tekintve: a szállásadó jelezte, hogy már fogadhatnak vendégeket, a buszos is szállíthat bennünket, úgyhogy gyakorlatilag semmi nem akadályozott minket abban, hogy elinduljunk. Csupán néhány héttel az indulás előtt dőlt el mindez.

– Hogyan alakult az idei Qkartour programja?

– Idén érdekesen alakult, az előre körvonalazott program és a megvalósítás között óriási különbség lett. Az eredeti terv Somogy megye, illetve Kaposvár környékének bebarangolása volt, és lett belőle Keleti-Mecsek és Tolnai-dombság. Ugyanis nehezen találtam szállást a környéken, pláne, ahol negyvenen elférünk, ráadásul busszal. A klasszikus panziók kisebbek, a szállodák nagyobbak, drágábbak, úgyhogy így jutottunk el ebbe a nagymányoki fogadóba. Az időjárás is jóval hűvösebb és esősebb volt, mint ahogy ilyenkor megszokhattuk. Úgyhogy végül szombaton a Kelet-Mecsek gyöngyszemét, Óbányát látogattuk meg, ahol felkaptattunk a cigány-hegyi kilátóba. Nem mondom, hogy „körömcipős túra”, de a „városi emberek” is mehetnek nyugodtan rajta. Másnap meg a gyanús időjárás miatt a Gemenci-erdőt átszelő, festői Sió csatornán hajókáztunk, majd sétáltunk egy kicsit Szekszárd belvárosában. A hétfői hazafelé tartó úton meglátogattuk a gyönyörű, neogótikus bátaszéki templomot, illetve a misét, majd Szegeden megálltunk egy levezető sétát tenni.

– Hogyan értékeled a jubileumi túrát? Hasonló volt a többihez, illetve miben tért el a megszokottól?

– Az évforduló miatt volt tortánk, valamint egyik este kivetítettük fotóinkat az elmúlt kirándulásainkról. Egyébként teljesen olyan volt, mint szokott. Ezúttal semmi „rendkívüli esemény” nem történt, mindenki jól viselkedett, mindenki ott volt a rendesen megbeszélt időben. Nem veszett el, nem tűnt el senki, nem ért senkit baleset. Egyszer sem áztunk el. Nem romlott el a busz, a szállásunk is megfelelő volt, az idők során kevesebbszer voltunk jobban, de sokszor voltunk ennél rosszabban. Úgyhogy az idei már-már majdnem unalmas volt, de úgy gondolom, jobb is, hogy így történt, ahogy öregszünk, szeretjük a stabilitást. Jó volt.

– A kirándulás után már körvonalazódik valami terv a jövő évi Qkartourra? Hová megy a csapat 2021-ben?

– Hogyne lenne. Rengeteg terv van. Sőt, jövőre – egy baráti fogadás elvesztése folytán – egyik túratársunk fizeti az egészet, úgyhogy jó lenne a Seychelle-szigetekre menni, vagy Chilébe... Nem, igazából nem tudom még ilyenkor. Körülbelül akkor szokott kialakulni ez, amikor eltelik a karácsony, az ünnepek alatt telezabáltuk magunkat, és olyankor tesszük fel a kérdést: hová menjünk pünkösdkor? De el is kell kezdeni januárban a szervezést, mert volt már sokszor, hogy februárban alig találtunk buszt meg szállást erre a frekventált hétvégére. Úgyhogy majd januárban megmondom. Lesz Qkartour, az biztos!