szabó miklós, halmi zsolt és dézsi jános
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kiállításon a megjelenteket Dézsi János, a könyvtár igazgatója köszöntötte, aki elmondta, hogy a program része a Simonyi-kávéház elnevezésű alkotói programnak, amelynek célja a Gyulai krétarajzok című kötet újra alkotása.
A bibliotéka vezetője egy személyes élményt is megosztott a jelenlévőkkel: sokan mondták neki is, hogy a képregényeknek nincs köze az irodalomhoz, de őt anno épp az sarkallta arra, hogy elolvassa a Nyomorultak című könyvet, hogy találkozott a képregényes feldolgozásával.
A tárlatról Szabó Miklós képregénygyűjtő beszélt az érdeklődőknek. Megtudtuk, hogy a vitrineket különféle témakörök szerint rendezték be, de gyakorlatilag mindegyikben megjelenik a múlt és a jelen, így a ’90-es évek füzetei mellett láthattunk mai kiadványokat is.
Az üveglapok alatt felfedezhettük a korabeli Kockásokat, Hahotákat és az első Magyarországon megjelent szuperhősöket bemutató füzeteket is, de a legújabb, gyakran könyvvastagságú kötetek is helyet kaptak a kiállított anyagban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Felidézte: a ’90-es években inkább szuperhősös képregények voltak a hazai piacon, de az eltelt évek alatt megjelentek a magyar és külföldi irodalmi adaptációk, a kifejezetten felnőtteknek szánt alkotások. Érdekességként elmondta azt is, hogy az 1970-es években is nyomtattak már az országban képregényeket, de ezek főleg a holland, finn és egyéb külföldi üzletekbe jutottak el.
A kiállítás megnyitója után a Simonyi-olvasóteremben folytatódott a program, ahol először egy kvízjátékon vehettek részt a jelenlévők, a helyes válaszadók pedig értékes képregényekre csaphattak le.
Halmi Zsolt előadásában a képregények kialakulásának történetébe vezette be a hallgatóságot. Az előzmények egészen a barlangrajzokig nyúlnak vissza, de képekben meséltek el történeteket az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök is, illetve a középkorból is találhatunk példákat.
Az első valódi képregény a magyar származású Joseph Pulitzer által alapított újságban, a New Yorker Worldben jelent meg 1896-ban, innen pedig gyakorlatilag nem volt megállás, számos kiadvány mellékleteként jelentek meg képregények, majd ezeket elkezdték külön újságokba gyűjtve árusítani.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az ’30-as évek elején hozták létre a Detective Comics füzetet – amelyből később kialakul a DC Comics, az egyik legnagyobb képregénykiadó elnevezése –, ennek 27. számában debütált Batman karaktere, később létrejött az Action Comics, ahol Superman mutatkozott be, és ezzel gyakorlatilag elindult a képregények aranykora, amely az 1940-es évek végéig tartott.
Halmi Zsolt beszélt Will Eisnerről is, aki megreformálta a képregények formanyelvét, stílusát, és halála után pedig díjat neveztek el róla, valamint a második világháború hatásáról, amely magával vonta a propaganda-képregények megjelenését és a háborús történetek dominanciáját is.
A háború után sok kiadó csődbe ment, hiszen már senki sem volt kíváncsi a háborúra, ekkor jelentek meg a horrorok, a krimik és a szappanoperák. A horrorok brutalitása miatt – amelyek mai szemmel nem sok ember ingerküszöbét piszkálnák meg – 1954-ben cenzúrát vezettek be, amelynek „köszönhetően” elképesztően silány történetek árasztották el a képregényes piacot.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A képregényeket egy Comics Code Authority vizsgálta felül, ez pedig egészen 1971-ig tartott, amikor az amerikai egészségügyi minisztérium olyan történeteket kért a kiadóktól, amelyek segítenének a kábítószer-függőség leküzdésében. A Marvel és a DC kiadók egyaránt jelentkeztek egy ilyen sztorival, egyiket sem engedélyezték, de a tiltás ellenére mindkettő megjelent, ráadásul sikeresek lettek.
Az előadás után egy különleges workshopra invitálták a jelenlévőket, akiknek rajztudásukat kellett megcsillogtatniuk: a feladat Simonyi Imre portréjának megalkotása volt, lehetőség szerint különféle képregényes stílusokban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
