Kisantal Erzsébet
SZERELEM...
- Újból és újból szívbe markol,
- majd hagy, aztán el is hallgat,
- végül itt hagy...
- ...én csak magányosan várom,
- hol egymás szemébe néztünk,
- és végül elvesztünk,
- feladtuk, és átadtuk magunkat,
- ott, hol édes a csók, és fáj a szív,
- mert könyörtelenül és hosszan fáj,
- féket nem ismerve, sajog...
- ...és még mindig elveszünk,
- elveszünk egymástól, magunktól,
- másoktól, a világtól, és várunk
- csendben, mosolyogva, összebújva...
