Afrikai útjáról tartott beszámolót Kukár Barnabás Manó néptánckutató
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Péntek este tartotta meg idei utolsó rendezvényét a Mogyoróssy János Városi Könyvtár. Az est vendégeinek Dézsi János igazgató kívánt tartalmas szórakozást, kellemes ünnepeket. Kukár Barnabás Manó előadásának elöljárójában elmondta, a fiatal kutató nem elsőként járt gyulaiként a távoli országban, hisz, bár kevesen tudják, hosszú ideig élt ott városunk egyik szülötte, Mészáros Kálmán, aki leginkább vadászíróként ismert.
A kalandos életű orvos a Vadaskert utcából indult el a nagyvilágba, miután idehaza a tizennyolcadik jelentkezését is elutasították. Abesszínia fővárosába, Addisz-Abebába került, ahol embertelen körülmények között dolgozott. Vigaszt csak a vadászat jelentett számára. Felvételeit a mozifilmek előtti filmhíradókban nézhette meg a hazai közönség.
Élete akkor vett mesébe illő fordulatot, amikor a császár keresztapjának életét is sikerült megmentenie. Ettől a pillanattól kezdődően az uralkodó család tagjait és a hadsereg katonáit gyógyította, majd diplomáciai feladatokat is ellátott. Az olasz-abesszin háború után tért vissza Magyarországra, de külföldi kapcsolatai miatt 1949-ben letartóztatták. Szabadulása után a Borsod megyei Ároktőre költözött, ahol nyugdíjazásáig háziorvosként dolgozott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Kukár Barnabás Manó néptánckutató, pojektmenedzser ez év júliusban járt Etiópia északi részén munkatársaival, egy olyan időszakban, amikor délután kettőtől hajnalig zuhogott az eső, az ivóvizet mégis aranyárban mérték. Előadásában a hétköznapi élethez kapcsolódó személyes tapasztalatairól számolt be: az életveszélyes tömegközlekedésről, a higiénia szinte teljes hiányáról, a fura étkezési szokásokról, a kritikán aluli szálláskörülményekről és a mindenütt jelen lévő, tudatmódosító leveleket fogyasztó fegyveresekről. Úgy vélte, gyönyörű ország Etiópia, gyenge idegzetűeknek viszont jelenleg nem ajánlott.
A fiatal szakember annak részleteit is kifejtette, kiknek köszönhetően járhatott tanulmányúton az afrikai kontinensen. Ennek előzményei az 1960-as évekig nyúlnak vissza, Hailé Szelasszié császár magyarországi látogatásáig. Az uralkodó ekkor találkozott Kodály Zoltánnal, és szintén ekkor nézte meg a Magyar Állami Népi Együttes egyik műsorát, amelynek hatására úgy döntött, meghív két magyart Etiópiába, gyűjtsék össze, dolgozzák fel az ottani tárgyi és zenei kultúrát.
Martin György néptánckutató és Sárosi Bálint népzenekutató 1965-ben kereste fel az afrikai országot, ahol három helyi kollégával járták be azokat a vidékeket, ahová elvitték őket. Ennek eredményeként hozták létre a világ egyik legnagyobb etióp gyűjteményét, amit hazahoztak. Arról, hogy ez visszakerüljön, az 1990-es években kezdődtek tárgyalások. A gyulai kötődésű kutató, Kukár Barnabás Manó az MTA BTK Zenetudományi Intézete és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közös projektje keretében vett részt az afrikai programban. Ennek szakmai részleteiről az Ethiofolk.com oldalon tájékozódhatnak az érdeklődők.
