Gyulai Hírlap - Grecsó Krisztián Verája

Van a hibának poétikája, szokták mondani. S ha van, Grecsó Krisztián ezt mindig benne hagyja a szövegben. A máséban. A sajátjaiban általában nem. A Vera utolsó negyedét például teljesen át kellett írnia. Hogy miért? A beszélgetőest részvevői ezt is megtudhatták.

A Verát egyetemista korában Grecsó Krisztián nem szerette volna. Mert lektűr. Nem lettek volna rá csápjai, amiként ezt Kiss László kérdéseire megfogalmazta. Úgy vélte, egyetemistaként az ember olvasson Mészöly Miklóst. A Verát más szempontok alapján gondolta végig. Számára az egyik legfontosabb cél az volt, hogy semmilyen módon ne azt mutogassa a regény oldalain, mit tud.

Vera történetét nem a kislány meséli. Viszont ha azt mondják, hogy de, a kislány, az Grecsó Krisztián szerint egy jó visszajelzés, mert azt jelenti, kiváló az a technika, miszerint az elbeszélő csak a kislány fejébe lát bele, s így megy szép lassan végig a regényen. Az olvasó ez által mindig egy lépéssel a kislány előtt jár. Ellentétben a krimikkel: ezekben csak a detektívsegéd fejébe lát bele az olvasó. Mert ha a főfelügyelőjébe is belelátna, már a negyedik oldalon kiderülne, ki a gyilkos, magyarázta Grecsó Krisztián a Vera kapcsán.

Dramaturgiailag ebben a regényében azzal szórakozott, hogy bizonyos feszültségeket hosszabb ideig megőrzött, vagy átrakosgatott egyik helyről a másikra. Korábban végtelenül büszke volt arra, mekkora idősíkugrásokra képes. A Verában is van olyan nap, amit visszafelé pörget. Erre azért van szükség, mert azt az információt, ami a nap elejéhez kötődik, csak a fejezet végén szeretné elárulni.

Vera történetébe mikrodrámákat akart beleszőni, mint Szabó Magda a saját regényeibe. A Vera nagy drámája ezért nem az, hogy a kislány megtudja, örökbefogadott. Írótársai közül többen is úgy gondolták, az igazán nagy dráma az, hogy a 11 éves Vera túl érett. Aztán tisztázták, azok is gondoltak olyasmiket 11 évesen, amiket Vera, akik tagadták, hogy ez valóságos lehet. Grecsó Krisztián kiemelte: a könyvében nem gondolkodásmintákat akart felvázolni, és arra sem kívánt megoldásokat kínálni, miként lehet a prepubertás kor problémáit, panaszait megoldani. A Verát egész egyszerűen felnőtteknek írta.

Amikor Vera megtudja, mi a helyzet vele, nem a düh, hanem a szorongás lesz úrrá rajta. Grecsó Krisztián ennek igazolásához egy olyan nőt keresett, aki a rendszerváltás előtt volt tízéves. A fodrásznál ült, amikor ez a nő a fésű mögül megszólalt. Később elárulta, hihetetlen erős szeparációs szorongást érzett amiatt, hogy örökbefogadott. Ezért kellett a szerzőnek átírnia a regény utolsó harmadát. A végét, amely legalább háromféleképpen értelmezhető. Grecsó Krisztián ezt az olvasóra bízza.

Egyetlen nagy hiba azonban maradt a történetben: senki sem ő-zik benne, jóllehet 1980-ban Szegeden ez nem fordulhatott volna elő, jegyezte meg a szerző.

Az esten a Nagy Olvasási Kihívás nyerteseit is megnevezték. Gyermek kategóriában Balogh Mátyás, Dobrotka Hanna, Marksteiner Míra, Molnár Eszter, Orosz Ákos, Orosz Bertalan, Széles Fruzsina Boglárka és Wallner Tamás János vehette át a díját. A kihívás feladatait teljesítő felnőttek között az ajándékcsomagokat, könyveket sorsolással osztották ki. Díjazott lett: Arató Henrietta, Arató Ildikó, Bakosné Fürtön Sarolta, Balog Béla Lászlóné, Bimbó Lajos, Borgulya Edit, Brandt Szilveszterné, Budai Andrea, Czirják János Tivadar, Dósa Gáborné, Dudaszeg Éva, Fábián Ferencné, Hartmann Sándorné, Hrabovszkiné Jenei Anikó, Illés Jánosné, Illyés József Gyuláné, Kóráné Maróti Katalin, Lobó János, Loy József Lajos, Nagy Emőke, Oroszné Honfi Valéria, Petre Magdolna, Reisz Ádámné, Ravasz Zita, Rontó Judit, Szabó Imréné, Száva Józsefné, Szeidlerné Doba Mária, Széllné Tóbiás Katalin, Szikszai Tünde és Szilágyi Erzsébet. Ők a Mogyoróssy-könyvtár, a Dürer Nyomda, a Gyulai Várfürdő, a Gyulahús Kft. és a program támogatóinak, valamint Kónya Istvánnak, Gyula város alpolgármesterének felajánlásait vehették át. Mindnyájan egy éves ingyenes könyvtári beiratkozásban részesültek.