Mogyoróssy Sándor
Hogyan találtad meg Göndöcs Benedek nagyméretű fényképét (kb. 40x50 centiméter), és hogyan lettél az értékes kép tulajdonosa?
MS: A nagybátyám, Mogyoróssy István (1925–1991) kőfaragó és szobrász hagyatékát rendeztem, mint örökös, akkor bukkantam rá. Egy nagy szekrény hátoldalára volt elrejtve. Amikor a fal felé fordított képet „kiszabadítottam”, kiderült, hogy Göndöcs Benedek apátplébános nagyméretű fényképét találtam meg. Bekereteztettem, és felajánlottam a méhészeti egyesületnek. A hagyaték jelentős részét nagybátyám padlásán találtuk meg. Hogy miért került ez is oda? A kommunista párt többször megtámadta nagybátyámékat. Először a „fordulat évében”, 1948-ban. A család számára világos volt, hogy a „klerikális reakció” ellen – köztudottan – nagyon erős támadás indult. A Rákosi-korszak elején a képet felvitték a padlásra, hogy ne legyen szem előtt. Később nagyapámékat kétszer is államosították, és az egykori Sztálin úton (ma Béke sugárút), az evangélikus kistemplom mellett álló házat, ahol a szobrászműhely is volt, kisajátították. Új lakóhelyükön a szekrénnyel együtt a kép ismét a padlásra került, és csak idővel, a rendszerváltás utáni években került elő.
A kép hátoldalának sötétbarna keménypapír részén még ott volt a szeg megrozsdásodott lenyomata. Restauráltam, így ismét egy élvezhető, nagyméretű fénykép vált belőle.
Hogyan került az értékes „kincs” a nagybátyádhoz?
MS: Göndöcs Benedek halálának (1894. január 4.) negyvenéves évfordulójára indítványozta Apor Vilmos, hogy állítsanak szobrot a Göndöcs-kertben. Nagyapám, Mogyoróssy Sándor (1881–1960) szobrász és rajztanár, benevezett a felhívásra, és ennek a képnek a segítségével kívánta elkészíteni az apátplébános szobrát. A pályázatot azonban nem ő (hanem Técsy László) nyerte meg.
Ezt a nagyméretű képet Pesten készíthették, talán Bécsben, de nem tudom, hogy a két város közül hol talált rá a fotó eredetijére. A kép aztán a fiához, a nagybátyámhoz került, és ezt később mi örököltük. A nagybátyám rejtette el a falnak fordítva a szekrény hátuljára.
Érdekesség: a rendszerváltás után, 25–26 éve formázta meg id. Mogyoróssy Sándor fia, István nagybátyám, a Técsy László által készített Göndöcs szobor posztamensét, s a díjnyertes szobor restaurálását az unoka, azaz én készítettem el.
A fénykép eredeti-e, vagy fotóról készült másolat?
MS: A fénykép minden bizonnyal eredeti, és nem egy már meglévő fotó másolata. Az esperes úr (Kovács Péter pápai káplán) kérdezte tőlem, hogy mikor készülhetett ez a kép. Úgy gondolom, hogy valamikor az 1870-es években. Fiatalember képe ez. Jó lenne pontosan tisztázni az eredetét!
Mi inspirált az adományozásra?
MS: A rendszerváltozás után találtam rá a képre, és úgy gondoltam, hogy valamilyen közéleti törekvést kell szolgálnia. Hogy ez megtörténjen, rendbe kellett tennem a fényképet. Uferbach Jenő (1874–1926) festő portréinak tanulmányozása és egy fiatalember, Lakatos Tibor (Szász Endre tanítványa) nagy segítségemre voltak. Tibor avatott be a politúrozás, a régi bútorok restaurálásának tudományába. Mindezek birtokában fel mertem vállalni a kép rendbe tételét. Végtelen nagy tisztelettel és szeretettel ajándékoztam a képet a gyulai és Békés megyei méhészeknek. Megítélésem szerint a lehető legjobb helyre került.
Nem tartozik ide, de megkérdezem, református vagy-e?
MS: Nem, én katolikus vagyok. A Kálvin utca, ahol lakom, valóban a protestáns vallást erősíti, de mi tősgyökeres belvárosi, Béke sugárúti család voltunk. Én „krinolini” gyerek is vagyok, úgymond a tisztviselő negyedből. Mindezek mellett az élet úgy hozta, hogy a Kálvin utcában élünk.
Haász Ferenc
Mogyoróssy Sándor a méhészegyesületnek ajándékozott egy nem mindennapi relikviát, Göndöcs Benedek nagyobb méretű arcképét. Haász Ferenccel, a Békés Megyei Göndöcs Benedek Méhész Egyesület elnökével folytatjuk a kép történetét.
HF: Az elnökség örömmel fogadta a felajánlást. Jó ideje, egy emberként, alapelvnek tekintjük, hogy az egyesület minél erősebben összeforrjon. Minden Göndöcs plébánoshoz köthető és fellelhető eszköz, tárgy nemcsak a göndöcsi múltat köti össze a jelennel, hanem egyúttal az egyesületet is erősíti. A nagy többség úgy gondolta, hogy a nagyméretű kép befogadása különleges és fontos esemény. Nemcsak a nagy méhész, az embertársait segítő ember iránti tisztelet és főhajtás ez, hanem általa a méhészközösség, és talán még a városlakók lelkében is tovább erősödik a göndöcsi hagyomány.
Két Göndöcs-fénykép van. Az egyik a parókián található. A másik, Mogyoróssy Sándor adományozásának eredményeképpen, az egyesületünk tulajdonába került. Kötelességünk is, hogy a Békés megyei, majd az országos méhész egyesület egyik alapító tagjának, majd elnökének emlékét még magasabb szinten is ápoljuk. Bízunk abban, hogy az elkövetkező időkben lehetőségünk lesz olyan helyen őrizni és bemutatni a képet, ahol nemcsak egyesületünk tagjai, de rajtuk kívül az érdeklődők, városlakók és a Gyulára látogatók is láthatják azt.
Sokak számára kérdés lehet az is, hogy miért az ő nevét vette fel az egyesület?
HF: Az alapító gyűlésen egyhangú döntés született. Akik ismerik valamennyire Göndöcs Benedek életútját, a Békés megyei és az országos méhészeti élet modernizálásában, fejlesztésében, a méhésztársadalom egységes és országos szervezetének létrehozásában önzetlenül és önfeláldozó módon tevékenykedő apát-plébános munkásságát, azok számára és számunkra is egyértelmű volt, hogy csak az ő nevét vehetjük fel.
Előbb Kígyóson, később Gyulán és megyeszerte tevékenykedett. A kaptáras, akkoriban „okszerű méhészetnek” nevezett irányzatnak nemcsak egyik terjesztője volt, hanem tevékenységével annak technikáját kialakította, fejlesztette, modernizálta és az országos élvonal legmagasabb szintjére emelte. Göndöcs Benedek korának útmutató méhésze volt. Mindezek ismeretében nem lehetett bekötött szemmel elmenni mellette, és nem volt kétséges, hogy az egyesület az ő nevét veszi fel.
Gondoltatok-e arra, hogy az értékes kép mellé más tárgyi emlékeket is keressetek?
HF: Jó évtizede keresünk Göndöcshöz közvetlenül kapcsolható tárgyakat és a méhészeti tevékenységéhez kapcsolódó eszközöket. Fáradozásaink ez ideig sikertelenek voltak. Még olyan Gödöcs-kast sem találtunk, amelyet a restaurálás után kiállíthatnánk és közkinccsé tehetnénk. Az egyház „szolgájaként” személyes tárgyai értelemszerűen egyházát illetik.
A méhészkedés minden egyéb fennmaradt eszközét is kutatjuk, vállalnánk a restaurálások költségeit is, mert célunk, hogy közszemlére állíthassuk ki azokat. Tehát keresünk Göndöcs-kaptárakat és kasokat, amelyek az apátplébános korában nagyon előremutatóak voltak, és csak reménykedni tudunk, hogy rájuk bukkanunk valamikor… Elsősorban Kígyóson és Gyulán találhatunk ilyen relikviákat, mert életének nagy részét e két településen töltötte, és az sem lehetetlen, hogy valamilyen más méhészeti eszköze is előkerül. Talán a kígyósi tanyák valamelyikének a padlásán valamikor rábukkanunk ezekre.
A Göndöcs-kép
