Forrás: MNL Békés Megyei Levéltára
Bagdy Emőke pszichológus is kijelentette legutóbbi gyulai előadásán, hogy amennyiben valakit szeretünk, azt imádattal etetjük. Aki ezzel nem ért egyet, cáfolja meg, de úgy, hogy bizonyítsa is be igazát.
Nos, bárhogyan is van, az tény, hogy a Ladics család fennmaradt naplóinak 90 százalékában arról van szó, hogy mit ettek, ittak, miket főztek, és hogy az ételek elkészítéséhez miket össze nem vásároltak, és mennyiért. Úgyhogy aki ezekből a feljegyzésekből kíván könyvet írni, annak roppant könnyű dolga lesz. A família táplálkozásával kapcsolatban ugyanis szinte nem létezik olyan részlet, ami ezekbe a feljegyzésekbe nem került volna bele. A témáról Héjja Julianna levéltáros „…jó háziasszony kezd belőlem válni” – A hagyományos női szerepek elsajátítása Gyulán a Ladics és a Kliment család levelezésének tükrében címmel írt átfogó és színes tanulmányt.
Nem is szaporítjuk ezért tovább a szót, inkább megjegyezzük, hogy ennek az épületnek a konyhája nem olyanfajta volt, amilyet manapság használunk. Vagyis: nem arra szolgált, hogy a família elfogyassza falai között a betevőt. Ezt a célt azokban az időkben az ebédlő szolgálta, amelyet korábban már bemutattunk, és amely a Jókai utcai főhomlokzat mögött található. Amikor a díszes társaság itt helyet foglalt, két falat között a korzózókat is figyelemmel kísérhette. A filagóriában például ezt nem tehették meg.
A konyha tehát az a helység, amelyik az udvarról nyílott és nyílik, úgy is mondhatnánk, a cselédszárnyban kapott helyet. Ennek több praktikus oka is volt. Egyfelől a főzés-sütés során felszabaduló illatok így nem zavarták sem a házigazdákat, sem a vendégeket, és ami nagyon fontos, nem lettek ételszagúak a drága ruháik. Így amikor beültek egy-egy előadásra, hangversenyre, istentiszteletre, senki sem érezte rajtuk, mi volt náluk aznap a menü.
Másfelől a kiszolgáló személyzetnek, a házicselédeknek sem kellett munkaadóik lakóépületében lábatlankodniuk. Hátul, ahol szállást is kaptak, amennyiben nem, voltak bejárók, megfőzték, amit kellett, utána előre vitték az úri társaságnak, és beadták az erre a célra kialakított, tolóajtóval ellátott nyíláson. A negyven apartmanos társas panelekbe kényszerített modern ember mit meg nem adna ma egy-egy ilyen megoldásért!
A helység berendezésére vonatkozóan is születtek már ötletek korábban, hisz a ház múzeummá alakítása óta mindenki tudja, mekkora a jelentősége. Bugár-Mészáros Károly műemlékes szakember például azt javasolta, hogy a Megyeház utca 10. szám alól vásároljanak meg egy csempézett falu öntöttvas kályhát, azt tolják be ide, s keltsék vele annak látszatát, mintha örök idők óta itt állt volna. Emellé kerüljön egy asztal hokedlikkel, egy öntöttvas falikút, egy konyhakredenc az 1880-as évekből, egy jégszekrény, egy opálbúrás lámpa, olajlámpából több is, akárcsak faláda, s benne sok-sok használati eszköz: nyeles sütők, serpenyők, aszpikformák, rézüstök, kerámia-tányérok. Ezeknek a tárgyaknak, eszközöknek a nagy része szerencsére megvan, csupán az hiányzik, hogy az átfogó restaurálás napirendre kerüljön. Azt hiszem, ezt már mindnyájan nagyon, de nagyon várjuk.
