Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Mintha csak egy pszichothriller címét írtam volna le, úgy érzem. Pedig egyáltalán nem, nem krimi következik, jóllehet a Ladics-házban néha rejtélyes módon nyílnak és csukódnak be az ajtók, ablakok, nyikorognak a padlódeszkák. A teremőrök egyikétől azt is sikerült megtudnunk, hogy egyszer még az egyik festmény is lezuhant a falról. Az intézmény munkatársa úgy vélte, ez is Borbála asszony visszajáró szellemének volt a műve.
S hogy miért tértem ki erre a mellékes eseményre? Mert pont ebben a szobában történt: az ötödikben, amely, ha hinni lehet Bugár-Mészáros Károly forgatókönyvének, neoreneszánsz hálónak indult, benne a stílusra jellemző bútordarabokkal, amely gyűjtőnévbe az ágy, az éjjeli, az üvegezett ajtajú iratszekrény, a mosdótál és a kis tükör egyaránt belefért.
Ami a leginkább megtetszett a koncepcióból, az a következő rendezést eredményezte: álljon két egyenes hátú textil fotel a szoba közepén, közöttük egy négyzetlapú, bambusz lábú majolika asztal, föléjük pedig az az aranyozott sárgaréz csillár kerüljön, amit a negyedik szobából kell áthozni.
Ám itt, a sárgaréz kandeláber alatt a képzőművészeti műalkotások szépségébe is bele lehet mélyedni, hisz lennie kell a szobában három szabadságharcosról készült olajnyomatnak, lovasokat és lovakat ábrázoló alkotásoknak, egy olyan fényképnek, amelyen feltűnik a napóleoni háborúk egyike, mellette egy neoreneszánsz tanulmányfejnek, az ágy oromzata fölött egy Krisztus-képnek, no meg a sokat vitatott nem-Munkácsy Munkácsy-festménynek, amelyhez vélhetően egy még mit sem sejtő legény ült modellt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
