hajnal edit, a városmarketing és a nemzetközi kapcsolatok referense és kónya istván alpolgármester
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
– Mennyire újszerű a kezdeményezés? Van-e rá példa az országban?
– Hogy az országban volt-e már ilyen, azt nem tudom, de hogy a régiónkban nem, az biztos. Először kezdünk bele filmcsinálásba, de a feladatot ötösre kell teljesítenünk. Így hát számunkra kihívás és felelősség is egyben.
– Hogyan kezdődött?
– Régóta gondolkodunk azon, hogy a Nagyszalonta–Gyula kulturális testvérvárosi programjainkat mivel tudnánk színesíteni és egyedivé tenni. A 2017–2020-as támogatási időszakban a határon átnyúló pályázatok Romániához kerültek, ott székel most az irányító hatóság és a közreműködő szervezet is. Ezek az úgynevezett interreges pályázatok, amiket mi leegyszerűsítve ROHU-nak nevezünk. Ennek mentén bontakozott ki a nagyszalontaiak kérésére az ötlet, hogy egy olyan pályázatot nyújtsunk be, amely egyedi, és a témáját tekintve is támogatható. A korábbi évek tapasztalataiból tanulva azt láttuk, hogy csak azoknak a programoknak van létjogosultságuk, amelyek különlegesek. A szabványosakat az EU nem igazán támogatja. Arra már nem adnak pénzt, hogy megnézzük egymás kiállításait, és közben elbeszélgetünk, és eszünk egy jót. Valamilyen produktumot le kell tenni az asztalra. Mivel tavaly Arany János emlékév volt, aminek kapcsán a szalontaiakkal folyamatosan egyeztettünk, nyilvánvalóvá vált, hogy a költőnek kell fókuszba kerülnie. Arany János Nagyszalonta szülötte, reformkori költőóriásunk, akit tisztelünk és becsülünk. Úgy véltük, ha már adott Nagyszalonta, akkor természetszerűen Arany is társul mellé, Arannyal együtt pedig a Toldi.
– A filmkészítés ötletét ki vetette fel, honnan jött?
– Bagyinszki Zolival ültünk egyszer ennél az asztalnál. Akkoriban Zoli volt a kultúráért felelős jobb kezem, és korábban már dolgoztunk egy stratégiai projekten, amelybe a partiumi részt és Békés megye határ menti övezetét, Gesztet, Biharugrát, Gyulát, Cséffát és Nagyszalontát fogtuk össze. Ez egy komplex kulturális fejlesztési program volt, amelybe a képzőművészet, az irodalom, a színház, a fotózás, a környezetvédelem, a természetismeret, a vártúrák, a mocsári szafarik, a gyulai és a nagyváradi vár kiállításainak felújítása egyaránt belefért. Utólag azonban kiderült, hogy a stratégiai projekteket csak a megyei önkormányzatok koordinálhatják, a települési önkormányzatok nem, ezért mi kivettük a csomagból a legizgalmasabbat, a filmkészítést. Az első elképzelés egy nagyon nagy, gondolatébresztő falat lett volna nagyon sok pénzből, 1,3 milliárd forintból. Sajnos nem jött össze.
Az Arany János emléktúra az, amit megtartottunk belőle, amiből kiindultunk, és amely alapján elhatároztuk, hogy akkor maradjunk Nagyszalontánál, mert jelenleg ez a város a projekt vezető partnere. Arany János munkássága és a Toldi ebből következett.
A fundamentum tehát ez volt, ezt aktualizáltuk. Többen megtekintettük, véleményeztük, elkészítettük a szakmai dokumentációját, a költségvetést is beleértve.
– Mi minden fért bele abba a projektbe, amelyre megkapták az uniós finanszírozást?
– A nagyszalontaiak részéről ebben a koncepcióban valósulna meg a Csonkatorony előtt és mellett egy olyan szabadtéri színpad, egy olyan közösségi tér, amely az Arany János Napok keretében nagyon jó helyszínéül szolgálna az ottani közösségnek.
A mi projektünk arról szól, hogy megfilmesítsük a Toldi-trilógia első részét. Mint már említettem, ez a Bagyinszki Zoli és az én agyszüleményem. Miután megfogalmaztuk és benyújtottuk a megfelelő helyre, reménykedtünk abban, hogy nyerünk. Aztán felhívtak a nagyszalontaiak, és közölték, hogy az irányító hatóság nagyon kreatív gondolatnak tartotta, és rábólintott. Ekkor kicsit megijedtünk, hisz egyikünk sem filmes szakember. Tudtuk nagyon jól, hogy Arany János közérthető nyelven írta meg a Toldit, általános és középiskolában egyaránt tanítják, mindenki ismeri. Na de hogyan készítsünk mi belőle filmet, mi legyen az irányvonal?
– És mi lett az irányvonal?
– Úgy döntöttünk, arra kell nagyon odafigyelnünk, hogy a Toldiból ne csináljunk se fantasyt, se sci-fit, se olyasmit, ami nem hiteles. Az első megbeszélésünknek, amelyet a tavalyi év utolsó napjaiban tartottunk, az volt a célja, hogy jelöljük ki pontosan, milyen útvonalon, merre haladjunk. Mivel a mű zseniális, nem szeretnénk elferdíteni a cselekményt. Amiként Arany János megírta Nagyfalut, és megírta konfliktusát Toldi Györggyel, és a hős bujdosását, csatározását a cseh vitézzel, és azt a jelenetet, amikor a temetőben összetalálkozik az özveggyel, ahhoz nekünk hűen ragaszkodnunk kell. Mi nem egy Oscar-díjas filmet szeretnénk készíteni, de nem is egy citrom-díjasat, hanem egy olyan kisfilmet, játékfilmet, amelyben a szöveghűség és a történet világos vonalvezetése a 21. századi technikával ötvöződik, összhangba kerül a mai kor olvasóival, elsősorban a diáksággal. A klasszikus Arany-mű ugyanis másképpen hatott az 1900-as évek elején, mint ma. Azóta a diákok is nagyon sokat változtak.
Abban is megállapodtunk, hogy nem fogjuk korabeli ruhákba öltöztetni a szereplőket, mert mi nem az Egri csillagokat akarjuk újrajátszani. Mi egy kicsit könnyedebben, vicces, de nem giccses elemekkel szeretnénk megmutatni, hogyan jelenítené meg most a költő Toldi első részét.
Nyilvánvaló, hogy mind a szókincsben, mind a helyszínekben is újítani fogunk. Olyan tereken játszódik majd a cselekmény, amelyek felismerhetők, és valamilyen szinten kötődnek Aranyhoz. A helyszín, ami adott, Nagyszalonta. Feltűnik majd a szülői ház és a Csonkatorony, mert ez a kettő elválaszthatatlanul összefonódik Arany Jánossal. A cseh bitorlóval ellenben a gyulai vár tavának egyik szigetén fog megvívni Toldi.
– A filmek csapatmunkában készülnek. Kiket hívtak meg az alkotói gárdába?
– A stáb a következőképpen néz ki: a forgatókönyvírónk Pete László, aki magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus, Gyulán is tanított, emellett a Békéscsabai Jókai Színház dolgozója, több darab rendezője, sokan ismerik. Velünk van Beszterczey Attila színművész is, aki a jobb kezünk, és akinek a véleményét mindenképp bele kell építenünk a filmbe. Az Erkel Ferenc gimnáziumból Fodor György tanár úr, a Karácsonyi gimiből pedig dr. Dávid Péter tanácsaira számítunk. A rendező Baranyai Tamás lesz, a gyulai amatőr színjátszás meghatározó alakja. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy legyen valaki olyan is a csapatban, aki otthonosan mozog a filmezésben és operatőri feladatokat is ellát. Ő az ifj. Jobbágy Zoltán. És mivel nem némafilmet gyártunk, zenéje és zeneszerzője is lesz az alkotásnak.
A forgatókönyv első változata már elkészült. Olvasópróbát is tartottunk, mi magunk, akik a film alkotói leszünk. Miután a forgatókönyv végleges változata is letisztul, ez várhatóan február végéig megtörténik, a karakterekhez is kiválasztjuk a szereplőket.
– Hány szereplősre tervezték a filmet? Tartanak-e majd castingot?
– Lesz majd szereplőválogatás is. Egyelőre abban vagyunk biztosak, hogy a Calliope diákszínjátszó csoportunk növendékeire maximálisan számítunk. Az elbeszélő költemény egy-két meghatározó figurája, ez lehet Miklós, György, Bence, vagy éppenséggel a cseh vitéz nagy valószínűséggel közülük fog kikerülni. De az sem kérdés, hogy egy-két tapasztalt színészre is szükségünk lesz. Még egyszer hangsúlyoznám, nagyon fontos, hogy mindnyájan hitelesek legyenek. Tudjuk, hogy Miklós, akinek az állán alig pelyhedzik a legénytoll, nem lehet 30 évesnél idősebb. Az is világos, hogy a bátyja, György, aki a tizenéves Lajos király udvarában szolgál, és akinek a serege megérkezik Nagyfaluba, egy komolyabb, felnőtt férfi kell, hogy legyen. A cseh vitéz sem lehet cingár, neki inkább vitéz alkatúnak kell lennie, hisz sorba győzi le a magyar katonákat.
Lesznek új szereplőink is, de csak azért, mert az eredeti műben, amelyből Arany ihletődött, és amelyet Ilosvai Selymes Péter írt, szerepel egy hölgy is, Toldi Miklós felesége. Ő az Arany-féle Toldiból kimaradt. A miénkből viszont nem fog, mert mi ilyen tekintetben az Ilosvaiét vesszük alapul.
Összesen tehát körülbelül ötvenen fognak játszani a filmünkben, a statisztákkal együtt.
– Mikor és hol lesz a film bemutatója, és milyen fogadtatásra számítanak?
– A forgatásra három hónapot szánunk, a májust, a júniust és júliust, majd az utómunkálatok következnek, amelyek szintén igénybe vesznek néhány hetet. A 20–25 perces kisfilm premierje Nagyszalontán lenne az Arany-napok keretében, valamikor augusztus végén.
Idehaza előbb a gyulai iskolákban mutatnánk be, majd pedig, ha a tankerület lát benne fantáziát, márpedig lát, akkor a hozzá tartozó valamennyi általános és középiskolába DVD-n is eljuttatnánk.
Célunk az, hogy egy olyan segédanyagot készítsünk, amelyet a magyar szakos pedagógusok meg tudnak nézni a gyermekekkel az irodalom órán. Hisz ma már az érettségi tételek között is szerepelnek filmadaptációk. A mi Toldinkat ezért a móka és a fanyar humor fogja jellemezni, de úgy, hogy benne maradjanak Arany jellegzetes sorai is, azok a klasszikus mondatok, amelyektől Toldi a Toldi.
Ha bejön, és szeretni fogják, elgondolkodhatunk a folytatáson.
