Gyulai Hírlap - „Ahol az írók eszik egymást”

Az Így írtok ti egyik kiadásának bevezetőjéből tudjuk, hogy a Színházi Élet szerkesztősége egyszer azzal bízta meg Karinthyt, rendezzen költői versenyt fiatalabb kollégái számára. Noha ő ezt el is vállalta, a leveleket elfelejtette kiküldeni a címzetteknek, ezért magának kellett megírnia helyettük a verseket. Hogy ebből mi igaz, nem tudni, az viszont tény, hogy remek stílusparódiákat vetett papírra a kitalált vagy valós felkérésre. Az is érdekes, hogy hol.

A máig közkedvelt tollforgató ugyanis gyakran időzött barátaival Budapest legfelkapottabb kávéházaiban, így a Baross, a Valéria, a Balaton, az Otthon, a Bucsinszky, a Japán, a Dunacorso, a Hadik és a Centrál füstös falai között, a Nyugat folyóirathoz tartozók törzshelyének számító New York mellett. Gazdag életművének jelentős része is ezeken a helyszíneken született, hisz az asztaltársaságok folytonos szellemi készenlétet igényeltek, tettekre sarkalltak, de azonnali visszacsatolást is jelentettek. Kamaszos tréfák, szóviccek, nevettető és meghökkentő történetek, karcolatok, irodalmi karikatúrák és nyelvi játékok öltöttek formát ebben a miliőben, amelyet a technikai bravúrok és a nők éppúgy megihlettek, mint a kortársak fogalmazványai.

A kávéházban játszódó összeállítás talán ezért is hangsúlyozza leginkább azt, mi és miként hívta elő a „karinthységet”, a nyelvi humor utánozhatatlan formáját. A darab pályatársak megidézésén át fogalmazza meg a 19. és a 20. századi alkotók mozaikos sokszínűségét, s villant rá arra, hogyan lehettek egy időben zseniális írók, költők, újságírók, parodisták, feltalálók, bűvészek, férjek és szeretők. Karinthyról pedig bebizonyítja, bármerre és bárki felé is fordult, rálelt a valós drámák mögötti humorra, s előhívta azt onnan.

Amit a nemzetféltő, szabadságra vágyó hősszerelmes Petőfi, a hun ugarból kiszakadni akaró héjanászas Ady, a népieskedő-tajtékpipázó Móricz, az emberi tragédiákba belemerülő Madách, a kávét langyosan és tejjel iszogató Kosztolányi, a barát, a tudományoskodó, mérnöki pontossággal kalkuláló, antikvizáló Babits és a nagyon termékeny Molnár Ferenc kihoz belőle, az a munkatárs észjárásának próbálgatása, írói világképének, magatartásának önironikus feltárása, a felelősség és a számonkérés kifejezése.

A finoman rafinált, színházba kívánkozó humorral megszerkesztett előadóesten Kiss László remek alakításának köszönhetően a nagyérdemű személyes indíttatásokba is bepillantást nyerhetett. Tudniillik világossá tették számára, nem a bohém hóbort és az értelmiségi lustaság avatta Karinthyt azzá, aminek megismerhettük. Irányultságát jórészt a gyermekkorából hozott kíváncsiságának, kísérletező és jövőt fürkésző játékos szellemének, a felfedezések és az elvont gondolkodás iránti nyitottságának, vonzalmának köszönhette.

Végezetül ennyit: aki kihagyta a Boróka Kulturális Egyesület péntek esti meghívását, egy üdítően friss és tartalmas irodalmi sétáról maradt le, amelyen legfőképpen Karinthy kabarézott utánozhatatlan nyelvezetén. A filológikus magaslatokat a blődlizés, a halandzsa és az eszperente hozta emberközelbe, és megmutatta, melyek azok az értékek, amelyeket közvetítenie kell a mindenkori teátrumnak.