Gyulai Hírlap - Nem vágyom többre, mint amim van, mint aki vagyok

Nem vágyom többre, mint amim van, mint aki vagyok – fogalmazott Kolcsár József, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze, a Boróka Magyar–Székely Kulturális Közhasznú Egyesület alapító tagja azon a beszélgetésen, amelyet a közelmúltban szervezett a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban az idén tizenöt éves szervezet.

A programot az elmúlt évek programjait megidéző plakátkiállítással kötötték össze. Bokor Ildikó elnök köszöntőjében elmondta: a szervezet legfontosabb eseményeire harmincegy plakáttal emlékeznek. Kiemelte: többek között kreatív táborokat, gyerekfoglalkozásokat, könyvbemutatókat, költői-írói esteket, festménykiállításokat, előadásokat szerveztek, és városi húsvéti dekorációt is készítettek. Vendégük volt mások mellett Farkas Wellmann Éva József Attila-díjas költő és Farkas Wellmann Endre költő, Szabó Róbert Csaba író, Sardar Tagirovsky rendező, valamint Rozványi Dávid író, akinek Boldogságbolt trilógiáját az egyesület hatására adták ki. Az évek során több pályázaton is nyertek, az Európai Unió, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Együttműködési Alap is támogatásban részesítette a szervezetet.

Kolcsár József nevéhez szintén több Boróka-program kötődik. Az általa alapított kézdivásárhelyi Macskakő Színjátszó Csoporttal 2013-ban vitték színre A Nagy Medve című darabot a Gyulai Várszínház Kamaratermében, a diákszínjátszók között volt a Hunyadi sorozat által ismertté vált Kádár L. Gellért is. A fürdővárosban bemutatott Csehov-előadás Nagyváradon, a XVIII. Országos Diákszínjátszó Fesztiválon öt díjat kapott.

Emellett a Boróka alapító tagja a Mácsafej zenekarral is fellépett a teátrumban: először 2017-ben A dolgokról egy földi szellemnek című verses koncert keretében, majd 2023-ban a Levél helyett című produkcióban. Előbbi díjat nyert a Versünnep Fesztiválon a versmegzenésítés kategóriájában, és a Magyar Művészeti Akadémia felvételt készített róla.

A színművész a könyvtárban elmondta: egyszerű falusi családból, a Maros megyei Körtvélyfájáról származik, „a tehén seggétől” jutott el a Tamási Áron Színházig. Mint fogalmazott, semmi nem predesztinálta arra, hogy ezt a pályát válassza, sok apró esemény juttatta el oda, hogy színész legyen.

„Mindenhol, ahol megfordultam, én voltam a bohóc, aki megnevetteti az embereket” – mesélte Bokor Ildikó kérdésére, felidézve, hogy gyerekkorában az egész óvoda előtt énekelte egy ugrálókötélbe a Neoton Família Na-na, nagyfiú című dalát. Színésszé válásában emellett az is szerepet játszhatott, hogy nagymamája mindig bibliai idézettel vagy verssel fogadta – elevenítette fel a beszélgetésen.

A verseket ő is nagyon szerette, de sokszor nem értette őket, sokáig érezte úgy, hogy nem tud verset mondani. Ennek kapcsán azt is megjegyezte: talán azért hígult fel a művészet, mert manapság mindenki azt hiszi, hogy „mindenhez is ért”. „Cirkuszt csinálunk a művészetből, és közben a felelősség eltűnik, pedig a színész felelősséggel tartozik azért, amit mond, és azért, ahogy mondja” – szögezte le. Hozzátette: ha valaki nem érti, mit mond, akkor inkább ne mondja, csak azért nem kell megszólalni, mert „adnak érte tízezer forintot a tévében”.

Kolcsár Józsefnek a Kossuth-díjas Nemes Levente segített abban, hogy értőn mondjon verset. A Tamási Áron Színház volt igazgatóját a második apjának, mentorának tekinti, ő számára „a színész”.  

A könyvtárban az is szóba került, hogy a színművész a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem elvégzése után, 2003-ban lett a teátrum tagja. Mint mondta, eleinte nem nagyon játszott, okkal, hiszen sokkal jobban érdekelték a lányok, a kocsma és az élet. Nagyjából hét év után, a mellőzöttség érzése miatt, ott akarta hagyni a színházat, Nemes Levente azzal marasztalta, hogy inkább dolgozzon meg a szerepekért. Innentől változott meg az élete.

A Macskakő Színjátszó Csoportot 2008-ban alapította meg Kézdivásárhelyen, az amatőrökből álló színjátszó kör sikerén felbuzdulva kérte fel a városvezetés, hogy legyen a településen induló színház igazgatója. Emellett rádiós műsorvezető lett, elkezdett tanítani egy művészeti líceumban, és családot alapított.  

A rengeteg feladat megviselte, pánikrohamok jelezték, hogy vissza kell vennie a tempóból. A munka nagy részét leadta, csak a színészet maradt meg, és elvégzett egy mentálhigiénés segítői képzést is az egyetemen. Jelenleg önismereti színházas csoportot vezet, ahol színház nyelvén igyekeznek gyógyítani magunkat és egymást.

A beszélgetésből az is kiderült, Kolcsár Józsefnek köszönhető a Boróka Magyar–Székely Kulturális Közhasznú Egyesület logója, az eredeti tervet ugyanis olyan rossznak találta, hogy megkérte egy grafikus ismerősét, készítsen újat.

Lassan megint újat kéne készíteni – vetette fel –, ahogy a tagság szempontjából is fontos lenne a megújulás, a fiatalok bevonása, a továbbgondolás. A Kányádi Sándor versével búcsúzó színész hangsúlyozta: a művészetek iránti szeretet, a magyarságtudat, a nemzet apró darabokból épül fel, a Borókához hasonló kis egyesületek is hozzáteszik a maguk részét a nagy egészhez.