Gyulai Hírlap - Három nap „székelyeskedés”

A helyszín a Mogyoróssy János Városi Könyvtár kiselőadó terme volt, ahol kényelmes fotelekbe helyezkedve hallgathatták a jelenlévők 2021. augusztus 2–4. között Fodor György tanár úr (egykori Boróka-alelnök, jelenleg is pártoló tag, középiskolai pedagógus, nyelvész, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium magyar szakos tanára) interaktív előadásait. A korábbi három alkalommal is ő vezette a tábort. Idén ugyancsak programvezetőként segítette az érdeklődők kulturális fejlődését. Az ingyenes szellemi manna – a rengeteg információ – mellett minden nap meleg ételt is fogyaszthattak a betévedők.

A Boróka Egyesület fennállásának jubileumi és tiszteletreméltó évtizede alatt számos székelységgel kapcsolatos rendezvényt valósított meg kis városunkban, amellyel hozzájárult az egyetemes magyar kultúra örökítéséhez. Fodor György tanár úr három napon át – szokásához híven – igen töményen mesélt a székely kultúra egyes szegmenseiről. A viccesen „Táborókának” keresztelt témabemutatókat videók, könyvek, szövegrészek, dallamok, festmények szegélyezték, így a rendezvény egyfajta összművészeti happeninggé vált. 

Első napon a székelyek eredettörténete, identitástudata került terítékre. Szó esett arról, hogy egy jogállamban jelentős összetartó szerepe van a zászlónak, himnusznak, nemzeti tanácsnak. Noha a Székely Nemzeti Tanács hivatalos lobogója létezik (égszínkék mezőben arany csík; nyolcágú Nap-csillag; telőben levő Hold) Székelyföldön, de 1 millió székely és a Székely Nemzetgyűlés (2005) sem volt elég ahhoz, hogy végül a székelység a 2013-as „nagy meneteléssel” területi autonómiát vívjon ki magának. Pedig történelmi kisebbség Erdély területén. A gesztaszerzők és hitelesebb történészek alapján elmagyarosodott törökségi népet sejthetünk őseik mögött, akiknek az előjogait (adómentesség, fegyverviselés, hadkötelezettség) folyamatosan csorbítgatták a fejedelmek, királyok, attól függően, mennyire volt szükségük a végvárvédő haderőre.

A székelység jelentősen megsínylette a Ceaușescu-féle erőszakos, kommunista beolvasztó politikát. Ugyanakkor a székely nyelvjárást, a „parapácsot” nem tudta eltörölni. Ahogyan a rovásírást sem, amely egyre népszerűbb. Számos felirattal találkozunk: tetoválások, helynevek, templomi feliratok stb. Székelyföldön a helyismeret nélkülözhetetlen kiegészítője a megfelelő nyelvismeret. A „székelyes” szavak, kifejezések nemcsak hangzásbeli sajátosságaival térnek el a magyar köznyelvtől, hanem szerkezetükben hordozzák a sajátos, agyafúrt székely gondolkodást.

Közismert a beszéd érzelmi telítettsége, költői képszerűsége, fordulatossága, tömörsége, a hangutánzó, hangfestő szavak, az indulatszavak árnyalatokban való tobzódása, a szólások folyamatos alkotásában is megnyilvánuló teremtő készség. A székely gyorstalpalót igénylők a valódi, alaki és jelentésbeli tájszavakból kaptak egy csokorra valót, amelynek végén megértették, mit jelent az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől antológiacím. Megtudták, hogy a székely himnusz szövege bizony Trianon után született: 1921-ben. A szövegét Csanády György, a zenét Mihalik Kálmán írta. Az összetartozás egyik legszebb szakrális helye Csíksomlyó mellett a szegedi Vértó melletti kurgán, de ne feledkezzünk meg a gyulai székely kapuról sem, amelyet Kovászna ajándékozott a városnak még 2009-ben.

A második nap az írásrendszerekkel, írástörténettel, betűtípusokkal és betűfajtákkal, valamint a rovásírás rejtelmeivel ismerkedhettek meg az érdeklődő nebulók. Továbbá szó volt a magyar helyesírás meghatározásáról, jellemzőiről, alapelveiről, funkcióiról. Minden résztvevő részesült tipográfia, ortográfiai és grammatikai alapozóban. Külön blokkot szenteltek a jelenleg hivatalosan használt írásrendszerek irányának. Beszéltek betűíró, képíró (távol-keleti nyelvek: kínai, japán, koreai), hieroglif (egyiptomi) nyelvekről. Elemezték a főn, görög, cirill és latin betűk kapcsolatát, majd megtanulták alkalmazni azokat vicces feliratok elolvasásához. Játékos feladatok segítségével képet kaptak az agy csodálatos kódfejtő képességéről. A rovásírásnak külön fejezetet szenteltek. Történetét, elterjedését, kortárs megjelenését, az egyberóvások nehézségeit elemezgették. Iránymutatást hallottak a mai magyar helyesírást támogató kiadványok (szótárak, nyelvművelő kézikönyvek) használatához.

A harmadik nap az irodalomé volt a főszerep. Fodor tanár úr mindhárom előadásában érintette a Gyulai Várszínház korábbi és idei évadának erdélyi szerzőit, különös tekintettel az Erdélyi Hét programjaira. Megemlítette, hogy mely alkotóknak mutatták be Gyulán darabjait, kik jártak itt személyesen, kik lesznek a soron következő X. Irodalmi Humorfesztivál székely nagyágyúi (Fekete Vince és Muszka Sándor). A szemináriumi előadásában hitelesen adott egyedi merítés és elemzést a kortárs erdélyi írók-költők munkáiból. A rendkívül információgazdag előadásban 30 klasszikus és kortárs írót, költőt mutatott be, akikről egyesével beszélt, a hallgatóság pedig mindenkiről/hez kapott képet és szöveget – emellett egy-egy YouTube-videót (például Tamási Áron húgának beszámolójával vagy a Caligula helytartójának ősbemutatójával a Gyulai Várszínházban, fekete-fehérben). A végén egy székely IQ-tesztet, egy műveltségi totót kellett megoldani, hogy a kapott tudás tartósabban beépüljön. 

Helyszűke miatt a tárgyalt szerzőkről csak egy-egy érdekességet jegyeztem le. Megtudhattuk többek között, hogy: Áprily, azaz Jékely Lajos 1943-ban nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, az ő fia Jékely Zoltán kiváló műfordító, dédunokái Péterfy Gergely író és Péterfy Bori énekesnő, oldalágon Gerlóczy Márton író; Banner Zoltán a Petőfi-évforduló alkalmával 1973-ban országszerte szerepelt, s a 100. előadást is elérte Petőfi a hídon című műsorával (hanglemezen is megjelent); Balla Zsófia 1972-ben a Zeneakadémia tanári szakán végzett, mégis írónő lett; Dsida Jenőt Márton Áron temette, és Psalmus Hungaricus című versét Nagy Feró énekelte; Farkas Wellmann Éva szinte hazajár Gyulára, Boróka-tag, a Bárkaonline szerkesztője; bátyja, Farkas Wellmann Endre alapító tagja a budapesti Fiatal Írók Szövetségének (FISZ); Fekete Vince Borokó-tag, többször járt Gyulán, a Székelyföld szerkesztője; Ferenczes István a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat alapítója, az otthonról kapott erkölcsi-folklorisztikus-nyelvi örökségét próbálta összeegyeztetni a posztmodern világ közérzetével; Fodor Sándornak igazi áttörést a Csipike meseregény-sorozat jelentett; Kovács András Ferenc (KAF) Angyalfia, senki lánya című versében megalkotta a híres Todi-himnusz hímnemű párját, a „stabat pater”-t; Kuncz Aladárnak A magyar irodalomtörténet elméletének és módszerének fejlődése Toldy Ferenc óta című doktori monográfiája mindmáig kiadatlan maradt; Kányádi Sándor Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítást is bemutatott, többször járt Gyulán az Implom József Helyesírási Versenyen; Kolozsvári Grandpierre Emil a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője is volt; Láng Gusztáv Dsida-kutató, tanszékvezető egyetemi tanár; László Noémi matematika-fizika osztályba járt, mégis tolmácsfordítóként keresi kenyerét; Markó Béla volt Románia miniszterelnök-helyettese is (2009–2012); Muszka Sándor Az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című székely irodalmi antológia társszerzője, a székely stand-up fenegyereke; Orbán János Dénes Janus Pannonius és a Micimackó legsikamlósabb magyar átírója, többször járt már Gyulán, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia vezetője.

Petelei István örmény származású novellista volt, az Erdélyi Irodalmi Társaság egykori elnöke, egyetlen regényt írt (Egy asszonyért); Potozky László a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceumban érettségizett 2007-ben, első regénye generációs könyv lett (Éles2015), mégis a reklámszövegírást válaszotta; Reményik Sándor a transzilvanizmus (erdélyiség) vezéralakja; Sinka István a nagyszalontai bukolosz, akinek három felesége volt, emléktáblája a könyvár oldalfalán található; Sütő András a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja, Erdély legnagyobb drámaírója volt; Székely János Erdély Simonyija, indulásától kezdve szemben állt a hatalom embertelen politikai gyakorlatával; Szilágyi Domokos a filozofikus hajlamú költő öngyilkos lett, fia, Kobak egy év múlva a bukaresti földrengés áldozata; Szőcs Géza, Szőcs István egykori Securitate-ügynök, irodalmár fia, 2012-től miniszteri kultúrtanácsnok, apa és fia tavaly 2 hónap különbséggel halt meg COVID-19 szövődményben; Tamási Áron civilben banktisztviselő, aki képviselősége alatt kétszer utasította el a vallás- és közoktatásügyi tárcát; gróf szentegyedi és cegei Wass Albert körül politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki, bár emigrációja alatt a Ceaușescu-rezsim ítélte halálra, életének mégis önkezével vetett véget.

A hatalmas lelkesedéssel mesélő előadó nagy odaadással fogadott előadásai arra ösztönözték a Boróka vezetőségét, hogy a tábort – remélhetőleg szélesebb érdeklődésre és befogadó rétegre, bővülő közönségre építve – akár jövőre is megrendezzék. Főleg, ha a kultúra öröme ingyen van!