A rocklegenda emléktábláját három gyermeke leplezte le
Fotó: Lipták Szabolcs
Ez a hétvége nem csak a kolbászfesztiválról szólt Békéscsabán, híres szülöttére is emlékezett a város. A Jókai Színház aulája túl szűknek bizonyult, olyan sokan jöttek el, hogy kedvencükre, Tunyogi Péterre, a P. Mobil egykori frontemberére emlékezzenek. Az ünnepség a Mobilmániával kezdődött, amit Tarsoly Krisztina színművész előadásában hallhattunk. Seregi Zoltán igazgató azzal köszöntötte a vendégeket, hogy igazi öröm, megtiszteltetés, hogy a rocklegenda emléktáblájának a színház adhat helyet, hiszen Tunyogi Péter ezer szállal kötődött Békéscsabához, a színházhoz, édesanyját a színpadról vitte el a mentő, amikor megszületett.
– Ennek a táblának itt van a helye, a múltunkhoz hozzátartozik, és aki a múltat nem tiszteli, az a jövőt nem érdemli – tartja a mondás. Az emléktáblával tisztelegni szeretnénk egy tartalmas életmű előtt, és elismerésünket kifejezni mindazért, amit a zenész a magyar rock asztalára letett – hangsúlyozta Seregi Zoltán.
Erdős Norbert kezdeményezte és a család egyetértésével állította a táblát a zenész halálának 10. évfordulójára. Az európai parlamenti képviselő ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy Tunyogi művészete fontos érték, a P. Mobil maradandót alkotott negyven év alatt, és ezt meg kell ismertetni a békéscsabaiakkal, valamint az újabb generációkkal. Az óriási érdeklődés is mutatja, hogy a P. Mobil zenéje tovább él és nagyon közkedvelt. Tunyogi Bernadett elmondta, hogy ő is játszott a békéscsabai színházban, szebb és méltóbb helyet nem is tudna elképzelni az emléktáblának, mint Thália templomát.
Az emléktáblát, ami Korcsok János békési kőfaragó munkája, a zenész három gyermeke, Bernadett, Orsolya és Péter leplezte le. Majd Liszi Melinda színművész A zöld, a bíbor és a fekete című dalt énekelte el, gitáron Balázs Csongor kísérte.
Az emléknap pódiumbeszélgetéssel – és változatlanul óriási érdeklődés mellett – a Vigadóban folytatódott. Először Hegedűs István rockszakíró fényképes összeállítással idézte fel Tunyogi Péter életét, a kezdetektől, a hetvenes évek Ciklon zenekarától a Betonon, a Koronán át a Tunyogi Rock Bandig, illetve az utolsó, 2008-as koncertig.
Fotó: Lipták Szabolcs
A beszélgetést Erdős Norbert vezette, akinek kérdéseire Bernadett és Schuster Lóránt, a P. Mobil együttes vezetője válaszolt. Szó esett a színész szülők nagymamához kerülő kisfiáról, aki nagyon hamar ismeretségbe került a színpaddal, a show-business kemény világa miatt sokat nélkülözte a szüleit, hallhattunk a balatoni, zalaegerszegi gyermekévekről. A kérdések azt firtatták, hogyan élte át a család a zenész sikereit, pályája nehézségeit, mit tudtak abból a gyerekek, hogy apu híres, hogyan találta meg saját hangját az együttesben.
Nemcsak a P. Mobil, hanem Tunyogi személyisége, elhivatottsága is kirajzolódott, és a korszak többi zenekara is terítékre került. Elhangzott például, hogy a kommunista rendszer az együttest nem kedvelte, nem adták ki a lemezeit. Schuster Lóránt szerint a P. Mobilnak a közönsége sem szerette a rendszert, amely nagyban hozzájárult a rockzene iránti érdeklődés csökkenéséhez a nyolcvanas évek közepétől.
A P. Mobil vezetője úgy vélte: a zenének, a szövegnek valamiről szólnia kell, ezért is fontos emlékezni, megőrizni Tunyó zenéjét, hogy legyen kapaszkodó, fix pont. Amikor a P. Mobil feloszlott, a zenész a nyolcvanas évek közepétől külföldön vendéglátózott, énekelt, itthon a család keveset látta, így nem is tudhatta, hogy a lányai is énekelnek.
– Nyolc és fél év után újra indult a zenekar, Tunyó hazajött, mindenki örült, de jelentkezett a betegség. A közönség szerette a P. Mobilt, soha támogatást nem kaptak, saját közönsége tartotta és tartja életben a mai napig – szögezte le Schuster Lóránt.
Az ünneplés este a Csabagyöngyében a Radar, a Tunyó emlékzenekar és a P. Mobil koncertjével folytatódott.
