Képünkön: Kónya István, Mittag Mónika és Szilágyiné Solymosi Mária
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az ünneplőket Szilágyiné Solymosi Mária intézményvezető köszöntötte, aki elmondta, az ünnepnapon az elmúlt 150 év azon eseményeit szeretnék bemutatni, felidézni, amelyek során a Komáromi utcai óvodából a város német óvodája lett, azaz Németgyula óvodájából Gyula város német nemzetiségi óvodája. Az óvodapedagógus Márai Sándort idézte, és kifejtette: gyermeket nevelni és hagyományt őrizni, csoda, de gyermeket hagyományőrzésre nevelni a legnagyobb csoda, olyan csoda, amit nem lehet megmagyarázni.
A szülinapi bulit Kónya István, Gyula város alpolgármestere azzal nyitotta meg, hogy elsőként Görgényi Ernő polgármester üdvözlő szavait tolmácsolta az egybegyűlteknek. Az alpolgármester így fogalmazott: meghatározó történelmi napra ébredtünk, amely az óvoda történelemkönyvébe vastag és szép betűkkel lesz beleírva. Majd köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy legyen mire visszaemlékeznünk, akikben 1886-ban megfogalmazódott a gondolata annak, hogy Gyulán kisdedóvót kell létrehozni, és azoknak is, akik ezt az álmot 1893-ban megvalósították egy bérelt épületben, a Komáromi utcában. Schrőder Istvánnénak és Abafiné Miskolczy Rózának, akik gondozásuk alá vették a gyermekeket. Aztán azoknak, akik a vészterhes időszakban is működtették az óvodát. A szülőknek, akik kezdettől fogva bíztak benne. Az óvópedagógusoknak, akik a legféltettebb kincsünket, gyermekeink nevelését végzik nap mint nap, és végül, de nem utolsó sorban azon személyeknek, akik azon dolgoznak, hogy az óvoda 125 év múlva is Gyula város egyik legismertebb, egyik legszebb és egyik legjobb pedagógiai-nevelő munkát végző intézménye legyen. Kónya István azt kívánta, mindenki tegyen meg mindent azért, hogy ez az érték sokáig fennmaradjon.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A hivatalos beszédek elhangzása után az ovisok képviselői elültettek az udvaron egy magas kőrist, mert gyorsan nő, s így hamar ad majd árnyékot a nyári melegben, és mert remélhetően 150 év múlva is élni fog. Mindeközben Döge Csaba zenetanár trombitán játszott.
Az óvodások szabadtéri táncos műsoráig a Régen és most – 125 év tükrében című német nyelvű szakmai konferencia zajlott, amelyen Szilágyiné Solymosi Mária, Szauer Ágnes nemzetiségi tanácsadó és Fazekas Sándorné óvodapedagógus tartott előadást.
Az azonos címet viselő ódatörténeti kiállítást, amely a kezdetektől a jelenig követi végig az intézmény fejlődését, Mittag Mónika, Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke nyitotta meg. A tárlat anyagát az óvoda dolgozói állították össze abból a sok-sok fotóból, emlékkönyvből, gyermekek által készített névnapi képeslapból, játékszerből, népviseletből, amelynek nagy részét az egykori ovisok és a németvárosi lakosok ajánlottak fel a szervezőknek.
A hajdani növendékek közül Pflaum Ilonát sikerült szóra bírnunk, aki hetven éve járt a németvárosi oviba, de sajnos már nem sok mindenre emlékszik. Korosztályából a legtöbbeket még semmilyen intézménybe nem íratták be akkoriban a szülők, mivel nem volt kötelező, s az anyák, akik legfeljebb a földeken dolgoztak, vigyázni tudtak rájuk.
A szülinap állófogadással és nosztalgiázással zárult.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
