dézsi jános, árpási krisztina és árpási zoltán
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Árpási Zoltán határozott ember, és amikor dönteni kellett, akkor döntött, mondta Dézsi János házigazdaként a könyvbemutatón. Az író-olvasó találkozó bevezetőjében a kérdező afelől érdeklődött, miért is jelent meg ez a kötet, mi volt az indíttatása, s lesz-e folytatása.
A könyv gondolatának ötlete három éve született meg, és a szerző három kisfiához kötődik, akiknek esténként meséket kellett felolvasnia. Amikor Árpási Krisztina ehhez már nagyon fáradtnak érezte magát, saját gyermekkorának történeteit kezdte felidézni. S ahogyan ez elindult, egyre több kérdés fogalmazódott meg benne. Első lépésben a családtagok múltjáról kezdtek el társalogni édesapjával, majd eljutottak a szerző által kicsit homályosnak vélt 1980-as évekig, a rendszerváltozást megelőzi időszakig, a Népújságig, amelynek akkoriban Árpási Zoltán volt a főszerkesztője.
A kordokumentumot eredetileg a levéltárnak szánták, de végül úgy döntöttek, a legjobb, ha minél szélesebb olvasókörhöz eljut. Főként, hogy sokakban élnek még friss emlékként az interjúkból kibontakozó események. Az előszóban is megírt szándék szerint ez a párbeszéd lenne a trilógia középső része, Árpási Zoltán eddig életének talán legizgalmasabb fejezete, folytatása a főszerkesztői kinevezéséig tartó esztendőknek és előzménye a rendszerváltás utáni korszaknak, a „majdani napjainknak”. Amennyiben lesz rá idejük, utóbbit is sajtó alá rendezik.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A korabeli lap- és államigazgatás részletei mellett a könyvtári találkozón betekintést kaptunk az újságírók kicsit bohém életfelfogásába, amelynek vázlata a kötetbe is bekerült, mindazon botrányokba fulladt mókákkal együtt, amit Árpási Zoltán és kollégái elkövettek annak idején. Megtudtuk, miként lehetett az állandó kontroll szorításában beugratni az olvasót, például azzal, hogy 1986-ban, amikor az MSZMP-tulajdonú lapokban még nem volt szokás viccelődni, meghirdették, hogy a csabai Előre-pályán Maradona fog bemutatót tartani. Az a kiváló argentin labdarúgó, akinek a nagyapja, Maradó József sarkadi cigányzenész volt. Nem hitték volna, hogy bárki is beveszi ezt az április elsejei tréfát, azt meg egyáltalán nem, hogy a hírre ezrek gyűlnek össze a helyszínen. A Népújságnak ez volt az egyik legnagyobb „durranása”, amely majdhogynem pofozkodással végződött.
Egy másik alkalommal, 1985-ben azt közölték az olvasóval, hogy metróépítkezésbe kezdenek Békéscsabán. Ezt is sokan elhitték, és miután másnap felfedték a turpisságot, egy anyuka betelefonált a szerkesztőségbe, és megköszönte, hogy legalább azt az egy napját boldoggá tették. Ő azon kevesek közé tartozott, akik „vették a lapot”.
Az április elsejei beugratásoknak ugyanis nem mindenki örült, még a szerkesztőségen belül is akadtak, akik nem lelkesedtek az olvasók bolondításáért. Egyfelől méltatlannak tartották a párt lapjához, másfelől nem kedvelték az ötletgazdáját. De rosszallásukat fejezték ki a megyei pártbizottság és a békéscsabai városi tanács vezetői is, akiknél egy idő után kezdett betelni a pohár, megkeresték Árpási Zoltán helyettesét, hogy tőle kérdezzék meg, meddig művelik még ezt az újsággal.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A szakma azonban győzött az ellentmondásos, pengeéles helyzetekben, és beigazolódott, nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabban beszél. Mert bármennyire is hihetetlen, mégis igaz. hogy az 1980-as évek végén már szabadon szerkeszthették az újságot, kötöttségek nélkül feszegethették a határokat. Érintettség miatt a rendezvényen annak a tévhitnek a cáfolata is elhangzott, miszerint a szocializmusban pártkönyvvel könnyen lehetett karriert építeni, vagy árnyaltabban fogalmazva: csakis pártkönyvvel lehetett ezt megtenni.
Árpási Krisztina úgy véli, az édesapjával folytatott beszélgetés hozzásegítette ahhoz, hogy megismerje azt a korszakot, amelyről túl sokat nem tudott, és abból is sokat tanult, hogyan kezelte Árpási Zoltán azokat a helyzeteket, amikor negatív visszajelzéseket kapott.
Az átfogó korképet nyújtó Arcok és harcok című olvasmányos interjúkötet Árpási Zoltán kiadásában jelent meg Gyulán, és 2600 forintért vásárolható meg. Bővebb tájékoztatásért keressék a Mogyoróssy könyvtárt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
