Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Fekete Péter kulturális államtitkár, Jászai Mari-díjas színházi rendező köszöntőjében így fogalmazott: jól döntöttek Orbán János Dénesék, amikor Gyulára hívták, hozták az íróakadémia szabadegyetemét, hisz, mint mondta, Gyula egy jó hely, a Dél-Alföld kulturális fővárosa, ahol jó alkotni, jó együtt lenni.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezető beosztású tisztségviselője ezt követően az írott szó hatalmáról és jelentőségéről, az összművészeti jellegű cirkuszművészet és a hozzá hasonló felelősségű munkát végző elöljárók beszédíróinak fontosságáról, szerepéről beszélt.
Az est folytatásában a szó Hobóé volt, aki Faludy György világcsavargó társaként a betiltott költő betiltott műveinek egykoron betiltott előadójaként fogalmazta meg szatirikus társadalombírálatát, amitől néha megállt a kés a levegőben. A produkció címe, mint ismeretes, egy középkori vágáns Villon-ballada szabados Faludy-átköltésének eredménye, s azért került be a Hobo-műsorba, mert pengeélesen fejezi ki a három kóborló alkotó nézetazonosságát, alakmását.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A művelődési ház hatalmas színpadán minimális eszközkészlettel bemutatott produkció újszerűen hatott és sokkolt, annak ellenére, hogy Földes László 1978-tól énekli és szavalja a Faludy-verseket. A nem csak Faludy- és Villon-balladákból felépített Ballada a senki fiáról 2003–2004-ben született meg Faludy György kérésére, Vidnyánszky Attila rendezésében. Azóta fut sikerrel egy határállomáson, az őrbódé és a sorompó közelében. Élet és halál, Magyarország és Európa, hit és tagadás, szerelem és árulás, szabadság és rabság mezsgyéjén. Soraiban egy csaknem százéves magyar férfi veszi számba a keserű múltú 20. századot, amelyből szomorú jövőképet tár fel sok humorral és váratlan, de vicces fordulatokkal. Hobo ezek segítségével tette nevető fekvőbeteggé a szabadegyetem hallgatóságát, folyton visszautalva a múltra, amikor minden egyes szakasz végén felvetődött a kérdezőben, hogy kizárólag csak ő fogja-e be az urak előtt a pofáját. Mint mondta, köszöni az Előretolt Helyőrség banditáinak azt a lehetőséget, hogy ez most nem aktuális, és köszöni azt is, hogy szolgálhatja Gyurka bácsit, akit volt szerencséje személyesen ismerni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Költők, költő tanoncok, bluesénekesek, egyszerű emberek, értelmiségiek, kövérek, soványak, dagadtak, tornából fölmentettek, valamilyen formában mindnyájan Faludy mester tanítványai vagyunk. Ki csavarogni kapott tőle kedvet, ki írni, ki a világot bejárni, ki szeretni a hazáját, kinek mi jutott. Van, akinek egyszerre sok minden – ezekkel a szavakkal lépett ki a költemények füzéréből az előadás végéhez közeledve Hobo. Ekkor jegyezte meg azt is, hogy neki katonai rangja is van már a helyőrségben: jelenleg tartalékos őrmester, így meg tud futtatni egy-két közlegényt.
Az előadás hátteréről és előzményeiről a közönségtalálkozón esett szó, amelyre a művelődési ház kávézójába várták az érdeklődőket este tíztől. Itt hangzott el, hogy Földes Lászlót épp egy Faludy-vers fordította az irodalom felé, kettőjük elválaszthatatlan kötődése innen eredeztethető.
