Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Jancsika nem lépett fel a Facebookra

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. • KULTÚRA • 2018. augusztus 14. 10:30
Jancsika nem lépett fel a Facebookra
Az Ezüstbojtár című kortárs magyar zenés játék zárta a várszínház idei nyári évadját

Halmos Béla, Simonyi Imre és Sinka István alakját is felidézte műsorában a debreceni PG Csoport. Az együttes a Csokonai Színházzal és a Nagyerdei Szabadtéri Játékokkal közös produkcióban mutatta be augusztus 11-én a tószínpadon a Gyulai Várszínház nyári évadjának utolsó előadását, Jantyik Zsolt Ezüstbojtárját.

 

Fotó: Kiss Zoltán

Jantyik Zsolt Artisjus- és eMeRTon-díjas szövegíró-zeneszerző Petőfi Sándor János vitéz című műve alapján írta meg Kukoricza Jancsi mai történetét, az Ezüstbojtárt. Ehhez a verses meséhez készített a debreceni PG Csoport dalokat és egy dupla CD-t olyan közreműködőkkel, mint a Kaláka együttes, Ferenczi György és Apáti Ádám (Rackajam), valamint Christian Paccoud francia tangóharmonikás. Felvételről egykori zenésztársuk, a gyulai kötődésű ifj. Halmos Béla prímás, népzenekutató is bekerült a válogatásba.

Ilyen tekintetben nem véletlen, hogy a produkció színpadi adaptációját, Fekete Péter rendezését városunkba is elhozták. Ennek örömére a háttérelemet alkotó 5x3 méteres ledfalon régi gyulai településképek is feltűntek, köztük a vár egyik sok évvel ezelőtti felvétele, de Simonyi Imre és a fekete bojtár, Sinka István portréját is láthattuk a kivetítőn, Halmos Béláét pedig kétszer is. Tőle saját gyűjtésű muzsikát játszottak be, Békés megyei románt is, amelyre a János vitézt alakító táncos lábú huszár magyar legényest járt.

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

A Jantyik-féle elbeszélő költemény hőse, Jancsika Londonban próbál szerencsét, ott szeret bele egy éjszakai csehóban melózó csajba, Iluskába. S miután a leányzó munkaadóját, a bártulajdonos vénasszonyt a magyar legény rendesen kiosztja, el kell hagynia az országot. Rotterdamba keveredik, ott is a piros lámpás negyedbe, ahol orosz maffiózókra gyújtja rá a házat. Mindeközben a bankkártyáját is ellopják. Aztán katonának áll, és kivívja az öreg király elismerését, aki egy kincsekkel teli repülővel küldi haza. Túl sok jó azonban idehaza, a talpnyaló sunyi törpék vezette államocskában sem vár reá: Iluska halott. Míg ő a távolban virtuskodott, a menyecske belehalt szörnyű sorsába. És ez még nem minden! A helyiek ugyanis afölött értetlenkednek, miért nem jutott el a hír Jancsikához a Facebookon.

A magyar vitéz ellenben magyar vitéz marad, nem adja fel. Iluska sírjáról rózsát szakít, és elindul a nagy emberek, az óriások országába, majd megkeresni a tündérek honát is, ahol rátalál elhagyott kedvesére. Így alakul át a tragédia love storyvá.

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

Jóllehet a 21. századi szókimondó János vitézben minden egyértelműnek tűnik, számos kérdéssel maradtunk. Nem derült ki ugyanis, miért kellett ezt a történetet Petőfi nyelvén úgy megírni, hogy az archaizáló stílust időnként szétzúzhassák napjaink zsargonjai. Amennyiben az aktualizálás volt a cél, következetesnek kellett volna maradni hozzá. Nem találtunk magyarázatot arra sem, hogyan vághatott neki Jancsika a világnak falusi bojtárként egy olyan közegből, ahonnan az állattartás már legalább húsz éve kiveszett, és ahonnan a fiatalok a nagyvárosokba járnak menő felsőfokú diplomát szerezni. És egyáltalán: az Enricók és Delfinák világában hívnak valakit ma még Jancsinak és Iluskának? Az sem tűnt egyértelműnek, miért kellett az átirathoz paraszttarisznya, díszőrségbe illő fess táncos, akit megkettőz egy akrobata fiú. Vagyis értjük mi, ha nagyon akarjuk: Jantyik Zsolt üzenete az, hogy Petőfi Sándor reformkorszaka óta semmi sem változott. Annyi csak, hogy azóta elfelejtettünk választékosan, szépen beszélni.

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

De hogy folytassuk az alapgondolatot: legesleginkább azt nem értjük, miért költözött belénk az utóbbi időben az aktualizálás kényszere (erre az évadban számos példát kaptunk). Olybá hat ez az erőltetettség, mintha kifogytunk volna a témákból. Ennek keretében maradt rejtély számunkra a látványos tornamutatványok és a mese közti összefüggés is, hisz a ledfalon futó képregénnyel felpörgetve gyakran elvonta figyelmünket a lényegről. Csalódottságunkon némiképp enyhített, hogy a népzenét a rockkal keverő muzsika megállta a helyét, az énekhang kiváló volt, ezért ott is, és most is azt érezzük, puszta önmagában, mindenfajta körítés nélkül is betölthette volna az egész estét, amelyre egyébként szégyenletesen kevesen váltottak jegyet.

Befejezésül fájó szívvel kell nyugtáznunk, véget ért a Gyulai Várszínház idei nyári évadja, amely rengeteg munkát és szakmai tapasztalatot kívánó, igényes programsorozatot kínált a nagyérdeműnek. Nekünk pedig minőségi szórakozást. Úgy véljük, a csaknem két hónap alatt az összes korosztály és társadalmi réteg megkapta azt, amire vágyott. A hullámzó siker csakis annak tudható be, hogy egyazon időben lehetetlen mindenki kívánságának eleget tenni.

Köszönjük az élményeket, és gratulálunk!

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)