Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Zrínyi 1566

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor György • KULTÚRA • 2018. július 29. 09:05
Zrínyi 1566
A Moravetz Produkció előadásában grandiózus rockmusicalt láthattunk a gyulai vár előtt felállított színpadon

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A csáktornyai Zrínyi Gárda (Zrinska Garda Cakovec), a Zrínyi Tánckar tagjai, a Zrínyi Vitézek Hagyományőrző Szakosztályának tagjai, az EuroDance Táncszínház és neves musicalszínészek valósították meg a rendező, Moravetz Levente álmát. A produkció a Gyulai Rendezvényszervező Nonprofit Kft. és a Gyulai Várszínház együttműködésében jött létre.

Hatalmas tömeg és török zene fogadta a Rondellához kiérkezőket péntek este, a Gyulai Végvári Napok rendezvénysorozat keretében ugyanis ingyenesen tekinthette meg Gyula lakossága és vendégei a Zrínyi 1566 rockmusicalt. Az előadást Moravetz Levente köszöntője nyitotta meg. Hitelesebb környezetet nem is találhattak volna Szigetvár mellett, mint az ugyancsak 1566-ban elesett gyulai vár előtti teret. Ilyen színtérben lehet minimális a díszlet. Nem is a látvány volt a lényeg, hanem a koreográfia. Eredetileg 2009-ben Szigetvárott mutatták be a darabot hagyományteremtő célzattal, amelyet a kirohanás napjához, szeptember 7-éhez legközelebb eső hétvégén minden évben műsorra tűznek. A szöveget Moravetz Levente, Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián és Papp Zoltán írták. A történet Cserenkó Ferenc (Török Tamás) kamarás, életben maradt várvédő elbeszélése alapján íródott, de felfedezhetőek a dédunoka, az író-költő-hadvezér gróf Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának emlékőrző nyomai is. A téma évek óta hever arra várva, hogy film készüljön belőle, noha a Youtube-on megtalálható animáció már jelentős előrelépés.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A történet egy része természetesen erős fikció. „…azért nem árt tisztázni, mi történelem és mi a képzelet. Aztán ha a képzeletről kiderül, hogy történelem, az már csak szerencse, ami kevés írónak adatik meg” – mondta Moravetz. A Zrínyi család jelmondata is ez: Jó szerencse, semmi más. A várvédőknek nem volt szerencséjük, hiszen odavesztek majd mind egy szálig egy eleve elrendelt, nagyon aránytalan csatában. 2500 igazhitű magyar harminchatszoros túlerővel szemben. El is indult egyfajta nyomozás, találgatás, hogy Zrínyi (Sasvári Sándor) hősi helytállásának mi lehetett a mozgatórugója. A török nagyvezír, Mehmed (Beleznay Endre), tőle függetlenül pedig az osztrák fővezér, Salm (Blaskó Balázs) próbálták meg ezt kideríteni. A török ostrom viszonylagos sikertelensége sok tényezőn múlott.  Egri mintára maradtak benn asszonyok a várban, akiket Zrínyi Miklós már nem tudott csáktornyai birtokára menekíteni. A szultán eredeti szándékát megváltoztatva az Eger felé nyomuló haderejét Szigetvár felé csoportosította át, ott halt meg a csatamező melletti sátrában. Egy török janicsár, Lahib (átkeresztelkedve Pribék János: Szomor György) a biztos győztesek oldaláról a halálba induló magyarok mellé állt hozva a szultán halálhírét. Igen sok drámaiság került a történetbe, amely nyilván a pátoszt hivatott szolgálni.

A dalszövegek sok esetben költőien szépek, ugyanakkor elkerülik, hogy túlzóan fennköltté vagy archaizálóvá váljanak. Kiemelkedőek: „Éva dala”, Zrínyi feleségének, Rosenberg Évának (Vermes Tímea) látomásszerű megjelenése a várat védő gróf előtt, valamint a „Látod a békét” (Zrínyi halotti búcsúja odaveszett hadnagyai holtteste fölött). A refrénje adja a musical prológját. Az első felvonás fináléjában énekelt „Ha van közös akarat” dal a szigeti várvédők himnuszaként méltó üzenetet hordoz a jelenkor embere számára is. Nem véletlen, hogy az előadás végén háromszor csendül fel, a közönség pedig állva tapsolja vissza a szereplőket. Valóban erősen megindító a pillanat.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Szerkezetét tekintve a darab folyamatosan vált a prózai és zenés részek között. A visszatérő dallamok, motívumok, a török zenei világ állandó jelenléte, a dalokat a prózai részekbe átvezető háttérzenék azonban olyan egységet teremtenek, amelybe harmonikusan simulnak bele a három alkotó szerzeményei. A néző figyelme állandóan megkövetelt, több térben, több idősíkon zajlik a cselekmény. Párhuzamosan láthatjuk a vár ostromának kibontakozását, valamint Cserenko kamarás visszaemlékezéseit.

A Zrínyi 1566 húzóneve kétségkívül Sasvári Sándor, aki gróf Zrínyi Miklós horvát bán (1508–1566) alakjával pályafutása egyik legnagyobb, legtesthezállóbb és legkarizmatikusabb szerepét kapta. Nincs könnyű dolga, hiszen a darab egésze alatt jelen van a színpadon, másrészt címszereplőként a legtöbb dalt is énekli, amelyek rendkívül széles skálán mozognak: nagyívűek és csendesen drámaiak, lendületesek és egészen lágyak, hangterjedelemben sokat követelnek. Sasvári-Zrínyi elementáris erővel hat. Keménykezű, kegyetlen döntésektől sem visszariadó vezető, feleségénél megnyugvást kereső, ugyanakkor makacs férfi, hazájáért mindent feladni kész, utolsó órájában is méltóságteljes várkapitány, ugyanakkor ölbe vágyó kisfiú, elsősorban azonban nagyon emberi figura, akire fel lehet nézni. Igazi nemzeti hős.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A gyermekkorában magyar földről elrabolt janicsár megformálójaként Szomor György eljátszhatta a musical legdrámaibb epizódját. Lahib a török seregek soraiból szökik be a várba, a biztos halál tudatában – árulónak tartják, megbízhatatlannak. Szomor pár perc alatt az előadás legemlékezetesebb, legmegrendítőbb dalát adja elő kellő vehemenciával és ezzel beírja magát a MAGYAR (zene)történelembe: „Én magyar vagyok”. A végén is hallhatóan nagyobb tapsot kap.

Mindenképp említést érdemel Beleznay Endre, aki Szokoli Mehmed török nagyvezér szerepében számomra bebizonyította, hogy a humor mellett a drámában is megállja a helyét. A taktikus Mehmed mindvégig méltó ellenfélként tekint Zrínyi grófra, megkörnyékezi, amolyan Ali (Szondi két aprója) módon. Zrínyit és maroknyi megmaradt seregét többször megadásra szólítja fel. Parancsára még azt is titokban tartják, hogy az idős I. Szulejmán szultán meghalt az ostrom alatt. Tud kemény lenni, olykor mézízű sörbet a szava.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A várfalak jelenetekbe való bevonása, más-más színekkel megvilágítása különleges aurát teremt. A haláltáncosok lassú mozdulataikkal mintegy árnyakként vonulnak végig az előadáson, mintha keselyűk vagy fúriák lennének, mindig várják a halált, ólálkodnak, elragadnak. Zrínyi szemét is eltakarják az elején, majd a fejére fókuszál a fejgép a végén, keretet adnak a történetnek. Valóban így volt: noha Mehmed nagy pompában temette el Zrínyit, a fejét levágták, és elküldték Miksa császárnak egy futárral a győri táborba egy levél kíséretében. Ez a levél arról tesz tanúbizonyságot, hogy a törökök elismerték Zrínyi nagyságát, hősiességét, és tudták, hogy milyen nagy veszteséget okoztak a magyarságnak. Soraikból Miksa és az udvar megvetését is kiolvashatjuk. A levél így szól: „Legbátrabb emberetek fejét küldjük, amelyre a jövőben is nagy szükségetek lenne…”. Az aktualitás tagadhatatlan.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)