Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Am servit o cafea neagra in vestita cofetarie de 156 de ani. Am ramas impresionat de pastrarea arhitecturii si a picturii care s-a mentinut pana in zilele noastre
– áll a cukrászda vendégkönyvének 1960. április 4-i bejegyzésében (az ékezeteket technikai okok miatt mellőztük), ami röviden annyit jelent, hogy a fogyasztó, a névtelenségéhez ragaszkodó férfiember megivott egy feketekávét az általa 156 évesnek hitt cukrászdában, és meglepődött azon, mennyire szépen őrződött meg máig a helység építészeti és festészeti öröksége.
Pedig ez még jóval a felújítás előtt történt…
Sorainak elolvasása után rögtön elővettem a számológépet (mivel fejben nem mindig sikerül pontos eredménye jutnom). A 156 éves fennállás ugyanis első ránézésre is tévesnek tűnt, mivel a megjegyzést 1960-ban tették. Na nem baj, gondoltam, ezek után érdekes lenne megtudni, honnan vette ez a férfi, hogy a Reinhardt 1804-ben nyílt meg: az újságból, egy útikönyvből, vagy pedig a helyszínen mondták-e ezt neki. Mint ismeretes, maga az épületegyüttes sem létezett még ekkor.
Ám lássuk be, a lényeget nézve mindegy, mit hitt 1960-ban a Százéves antikvitásáról a vendég. Ha azt feltételezte volna, hogy egy reneszánsz létesítmény, az sem lenne nagy baj. Remélhetően boldogan maradt meg örökre azzal, hogy a kávéját egy több mint másfél száz esztendős gyulai cukrászdában fogyasztotta el.
