Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K.Enikő
Mai írásunkban a Százéves vendégkönyvének azon bejegyzéseiből nyújtunk egy könnyed, évzáró válogatást, amelyek karácsony és szilveszter környékén kerültek be a kötetbe. Látni fogják, a cukrászda bizony nem úgy ünnepelt, hogy bezárt, sőt, inkább szélesebbre tárta ilyenkor bejáratát. Mert a Százéves vérbeli vendéglátói mindig a klientúrára figyeltek leginkább. Ha valaki úgy döntött, december 25-én ül be egy kávéra, nyugodtan megtehette, senki sem zavarta el, nem csapta be az orra előtt az ajtót.
Jóllehet a Gyulai Hírlap főszerkesztőjével úgy terveztük, arról adunk hírt ma Önöknek, mit ettek-ittak ilyenkor a Százévesben, az utókor számára megőrződött vélemények általánosabb képet vázolnak fel városunkról és városunk leghíresebb cukrászdájáról. Reméljük, hogy elődeink méltatásai ilyen formában is kellemes élményben, személyes emlékeket felidéző időutazásban részesítik majd olvasóinkat.
Összeállításunkat fogadják szeretettel!
Ez a kis cukrászda többet ér, mint egy adag idegcsillapító.
A régi szeretettel:
kiolvashatatlan nevű budapesti vendég
1960. december 12.
Az itt töltött pár perc kedves, régi emlékeket idéz, az ember szeretné megállítani egy régi zenélő óra mutatóját, hogy sokáig így maradjon.
Supka Gézáné
1958. december 25.
A régi idők szele érintett [meg] itt bennünket.
kiolvashatatlan aláírás
1958. december 25.
A finom gesztenyepüré emlékére.
Rozsos Gizella és Herczeg Erzsébet
1958. december 26.
Életem legjobb gesztenyepüréjét ettem itt. Kedves kiszolgálás, ők mesterei ennek a szakmának. Minden nagyon kedves és barátságos volt.
Bernáth Miklósné és Bernáth Miklós
1959. december 26.
Szeretjük a zsíros kávét, de máskor olajjal kérjük, diétázunk.
Az NDK-ból jöttünk.
1967. december 26.
A jó forró fekete és a kedves vendéglátás emlékére.
K(kiolvashatatlan) Judit
1958. december 27.
Ittam már sokfelé feketét, és ettem nagyon sok gesztenyepürét, de ilyen finomat, mint itt, sehol sem! Hálásan köszönöm a kedves, figyelmes kiszolgálást a Jánosi-házaspárnak! Valahányszor Gyulán járok, nem halasztom el, hogy ide be ne térjek!
Gálfy Ildikó főiskolai hallgató, Szeged és Gálfy Roland vájár tan., Oroszlány
1959. december 27.
Gondolatban visszajárunk
egy emlékért
a múltba
Somogyi Eszter
1962. december 27.
Ez a hely Gyulán a legkedvesebb!
név nélkül
1957. december 28.
Emlékül a finom feketéért.
Fecske Mihály és Rácz Pál
1958. december 31.
25 év után ismét betévedtem gyermekkori gyomorrontásaim színhelyére, a műemlék-cukrászdába, ahol régen annyi habosfánkot és indiánert ettem másodmagammal. Sok kedves emlék rohan meg, és elmerengek a múlton.
K(kiolvashatatlan) Jenő, Budapest
1959. december 31.
Búék
1956
Nagy öröm most itt ülni az 1956-os év küszöbén ebben a kedves kis cukrászdában, és fogyasztani istenes kávéját. Jóleső érzés fog most el mindnyájunkat, hogy kellemes, meleg, baráti légkörben tölthetjük el ezt a délutánt, és ehhez nagyban hozzájárul e kedves hely barátságos légköre, kedves, régi múltja, Pesten is ismert jó hírneve.
Gyula város nem csak „Erkel”-jére lehet büszke, hanem kedves „Reinhardt” cukrászdájára is.
Köszönjük a figyelmes kiszolgálást.
két kiolvashatatlan nevű szerző és egy fotóriporter
1956. január 1.
Aki olyan régi városból jön, mint én, annak méltán megnyeri tetszését a szintén sok régiséggel büszkélkedő város, Gyula. A régiségek közt is ódonnak hat ez a kis cukrászda, hisz várat, házat, szobrot találni máshol is, de ilyen, valódian 100 év előtti hangulatot csak ebben a helységben éreztem igazán. Mintha Jókai regényét olvasná az ember, olyan érzés vett erőt rajtam.
Nagyon kedves, barátságos és elgondolkodtató a légkör, figyelmesek az emberek. Figyelmesebbek, mint a jelenkori cukrászdai gépemberek, kötelező mosollyal az arcukon. Ha mást nem, ezt a kiszolgálási modort jó lenne magunkénak mondani sok állami bolt, vendéglátó stb. helységében is.
Molnár István
1961. január 2.
