Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Ambrus Lajos költővel kóstoltuk a borokat

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Kósa FerencKULTÚRA • 2017. augusztus 21. 09:45
Ambrus Lajos költővel kóstoltuk a borokat
A Minden Magyarok Borai esten két szőlősgazda mutatta be italait

Gyula ma nem bortermő vidék, de nem igaz, hogy itt soha nem foglalkoztak szőlőműveléssel, és nem készítettek jó bort, hiszen már 13. századi adatok említik az Aranyág nevű határrészt, ami egyértelműen a szőlőskertek jelenlétére utal. Szőlő a legutóbbi időkig volt a gyulai határban, mindenekelőtt a Törökzugban, és csak a kommunizmus éveiben tűnt el véglegesen. A jó bort azonban hagyományosan Arad-hegyaljáról hozták a városba, de a trianoni békediktátum után, mint annyi más, ez a kapcsolat megszűnt. Itt az ideje tehát, hogy a gyulaiak megismerjék a mai országhatárokon túl termelt jó magyar borokat is.

seprődi józsefambrus lajos és heit lóránd

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

E gondolatok jegyében nyitotta meg az Erkel Ferenc Művelődési Központ által szervezett Minden Magyarok Borai címet viselő borestet Ambrus Lajos József Attila-díjas író, városunk szülötte. Két borász, szőlősgazda volt meghívottja az eseménynek, akik négy-négy borukat mutatták be és kóstoltatták meg a szép számú közönséggel.

Heit Lóránd a partiumi Érmellékről érkezett, kézműves gazdálkodást folytató családi gazdaságuk elsősorban az ősi magyar szőlőfajták népszerűsítését tűzte zászlójára. Mindenekelőtt az egykor híres bakator szőlő felkutatásában és a bihardiószegi visszaörökítésében jeleskedtek. A bakator – amely a tájegység egykor kiváló és meghatározó szőlője volt, kedvező években aszúbort is készítettek belőle – a filoxéra és a rossz gazdálkodási döntések következtében szinte teljesen kiszorult a termesztésből. Heiték a Szatmár megyei Avasújvárosban talált száz-százhúsz éves tőkékről telepítették saját ültetvényüket, ennek terméséből kínálták először vendégeiket a sokak által nem ismert különleges illatú és ízű borral. Ezt követte egy királyleányka és annak héjon erjesztett, borostyán színű változata, végül egy illatos ottonel muskotály.

Seprődi József borász a Küküllő menti Dicsőszentmártonból hozta borait, az egyik legrégebbi magyar fajtát, az erdélyi leánykát, valamint a chardonnayt, az ottonel muskotályt és a merlot-t. Küküllő mente a történelmi Magyarország legkeletibb szőlővidéke, értékes termőhely, ahol a borkészítésnek évszázados gyökerei vannak. Borai legnagyobb sikerüket egy 1866-ban rendezett ún. Rajna versus Erdély borversenyen érték el, ahol a Szőkefalván termelt borok vakkóstolással legyőzték a világhírű rajnaiakat.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A jó hangulat sok szőlőhöz köthető népi időjárásjóslást és jó néhány anekdotát is előhozott. Így például, mint köztudott, Szent Orbán a szőlősgazdák, a kádárok és a kocsmárosok védőszentje, sok helyen a szőlőhegyen ott a faragott szobra. Ha nem csinál galibát, és nem fagy ezen a napon, akkor hálából megöntözik egy kis borral, ha viszont fagyot hoz, megvesszőzik. A Küküllő menti borokról úgy tartják, hogy a fejedelmek bora. Különösen érvényes ez I. Apafi Mihály óta, akiről följegyezték, hogy egy ültő helyében megivott egy veder bort (12 liter), mégsem részegedett le soha, csak megemelintette fejéről süvegét, úgy gőzölgött ki feje tetején a bor ereje. Persze az erdélyi rendek azért megtiltották neki, hogy ilyenkor adományleveleket írjon alá, mert ebben az állapotban azelőtt sűrűn cseréltek gazdát a jobbágytelkek.

Az utolsó kóstolás Ambrus Lajosnak a Kárpát-medence túlsó felében készült, bazaltos talajon termett kissomlói furmint-sárfehér-juhfark cuvée-jéből volt, mindenki megelégedésére.  

A csillagfényes meleg augusztusi este, a felújított Almásy-kastély, az évszázados fák alatt a szép szavalatok ideális környezetet teremtettek a sokak által megtisztelt borestnek. Az 1200 forintos beugró tartalmazta a kilenc kóstolásra felkínált bor és a borkorcsolya árát. Heit Loránd, aki civilben néprajz szakot végzett Debrecenben, megénekeltette a közönséget. Az asztaltársaságonként bemondott népdalt hegedűkíséretével mindenki énekelte. Nem csoda, hogy a közönség nehezen távozott.

Ambrus Lajos reményét fejezte ki, hogy ez csak a kezdet volt, és a jövőben ugyanitt újabb Kárpát-medencei jó magyar borok bemutatására kerül majd sor.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)