Ez a prímásbanda tíz éve találkozott először, a két énekes Bognár Szilva és Korpás Éva
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Ha a Tisza borból volna, / A szívemnek semmi gondja se volna – énekelték a bemelegítő új stílusú széki nótában a Rendhagyó Prímástalálkozó fellépői, cimbalom, szaxofon kíséretében, ahogyan ezt illik a 21. századi erdélyi falvakban. A pörgő legényes után az is kiderült, mitől rendkívüli az alkalom. Attól, mondta Lakatos Róbert, hogy a színpadon mindenki prímás, még a bőgős és a cimbalmos is. Ez a banda tíz éve találkozott először, hangsúlyozta.
Miután a második zeneszámra kiegészültek a két énekessel, Bognár Szilviával és Korpás Évával, Küküllő menti ropogós került terítékre. Aztán a Gömör vidékének régi muzsikájából adtak ízelítőt, épp oly szépen, mint amilyen maga a táj, és amilyenek a tájnak a lakói. A ritmusok Losonc környékére repítették el a zene szárnyán a hallgatóságot, előbb lassan, aztán egyre gyorsabban. Végül már-már elég szaporán.
Balogh kálmán
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A cimbalmos prímás, Balogh Kálmán külön bemutatkozási lehetőséget is kapott, hisz nagy öröm érte augusztus 20. alkalmából: Martin György-díjban részesült. A gondosan ápolt hangszere titkai is feltárultak, és kiderült, 1874-ben következett be a történetében az a változás, amelynek eredménye a magyar cimbalom lett. Ennek mintájára ma már külföldön is folyik a kézműves gyártása.
A repertoár ezt követően erdélyi verbunkkal, fordulóssal és cigánycsárdással egészült ki, mígnem archaikusabb vizekre nem eveztek: felcsíki muzsika következett. Ebben a bőgött lecserélték egy mosóteknőre hajazó ütőgardonra, amitől az összhang is egészen jó, ősi hangzású lett.
A váltás után újabb váltás következett, két olyan szerzemény, amelyben a népzenét a klasszikus és a jazz muzsikával ötvözték. Vagyis: bonchidai és kalotaszegi improvizáció, csárdás és szapora csendült fel, amely valójában egy urizáló falusi miliő hangulatát jelenítette meg, rakott szoknyákkal, selyemmel, bársonnyal, csipkével. Én még a lódobogást is belehallottam az akkordokba.
Amikor 2007-ben Lakatos Róbert összehívta Révkomáromba a barátait, nem gondolta volna, hogy együttmuzsikálásuknak lesz folytatása. De lett. Akkor és ott egy nagyon híres felvidéki prímástól, Potta Gézától tanulhattak. A következő magyarbődi nótát ezért az ő tiszteletére játszották el.
a közönség
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A svungból Fehér László balladájával vettek vissza, s ezzel egy időben picit el is csendesedtek. Gömörből indultak el, majd Bartók Béla Galga menti gyűjtésén át egészen Kalotaszegig mentek. Mire megérkeztek, már hajnalodott… Félálomban a jazzes improvizációs tudás is előkerült ismét a tarsolyból.
A prímások és meghívottjaik, Balogh Kálmán (cimbalom), Bede Péter (szaxofon), Nyitrai Tamás (hegedű), Bognár András nagybőgős, Mester László brácsás, Lakatos Róbert „koncertmester”, Bognár Szilvia és Korpás Éva szatmári cigány és magyar muzsikával búcsúztak. Ráadásként egy felvidéki Bartók-feldolgozás jött, a Hej, hej, mit tegyek. Bár jól csengett, aktualitása nem igazán volt, hisz mindenki tudta, mit tegyen: kezdődött a külföldi együttesek gálaműsora a tószínpadon, ahová tánclépésben át kellett sürgősen tiplizni.