Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Balla Tibor arcképcsarnokába százhuszonegyezredikként is megtisztelő bekerülni

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Gurzó K. Enikő • INTERJÚ • 2017. augusztus 04. 19:00
Balla Tibor arcképcsarnokába százhuszonegyezredikként is megtisztelő bekerülni
A karszékem vendégei című sorozatot egy ócska szék és egy isteni szikra inspirálta

Több tízezer fénykép közé került be (hozzávetőlegesen) százhuszonegyezredikként az enyém is a napokban. A fotográfiák zöme Gyula város múltjának képi dokumentációja, de van két olyan gyűjteménycsoport is, amely a távoli jövőben az állami levéltár fondjait fogja gyarapítani. Mindkettő arcképcsarnok, férfi és női portrék tára. Nem túlzás azt állítani, ilyen kizárólag Gyulán létezik. Erről és a régi időktől beszélgettünk Csontival, azaz Balla Tiborral Temesvári úti „magánmúzeumában”.

____Eredeti-Csonti__3_.JPG

munkában

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

Képes családfák és családi fényképek, festmények és kisplasztikák, könyvek Gyuláról és a világtörténelemről, a Békés című újság több évfolyama albumokba kötve, az Almásy grófi család gyulai konyhája a kiszolgáló személyzettel, és persze, utóbbi is egy régi fotográfián. Hogy honnan került az újvári házba a példány? Herczeg Gábor köszörűsmestertől, aki Gyula városának egyik legendás figurája volt. De akár az ócskapiacról is érkezhetett volna ide, egy szerencsés nap után, mint az említett hírlapkollekció.

Mert az sem véletlen, hogy van Gyulának ócskapiaca. És az sem, hogy léte Balla Tibor nevéhez fűződik. Akarta, hogy megvalósuljon, hogy legyen egy csereberére alkalmas köztér a városban, és meg is valósult. Előbb a termékpiacon, aztán a Tesco előtti parkolóban. Senkinek sem kellett külön szólni, mindenki jött magától. Akadt, aki még be is öltözött, hogy szórakoztassa a többieket, amíg megpróbálnak túladni régiségeiken, kacatnak vélt, gondolt holmijaikon, értékeiken. A több tízezernyi kép között erről a jelenségről is találunk néhányat. Mindeniken feltűnik valaki, akiről elhangzik egy történet. Mert ez a porta nem csupán tárgyi emlékanyagok magánmúzeuma, hanem a szellemieké, az emlékezeté is.

 

____Eredeti-Csonti__11_.JPG

a nagy gyűjtemény kis darabjai

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

Az ócskapiacon minden van

– Rozsdás szegeken kívül mit lehet még beszerezni az ócskapiacon? – kérdezem Balla Tibort, és kérem, mutasson valamit a lakásban, ami onnan való. Mindenféléhez hozzá lehet ott jutni, mondja, s bevezet egy másik lakrészbe, hogy megnézzem, mit ért ezalatt. És valóban: mindent. Szecessziós csillárt, mezőtúri cserépedényt, török kávéfőzőt, porcelán teáskészletet, nippet, bakelitet, stílbútort, szőnyeget. Legutóbb egy piros zománcozott bögre került a Balla család konyhájába, csupán azért, mert tetszetősnek mutatta magát, és visszahozott valamit a fiatalságból.

Egyébként nehéz a helyzetem, mert Balla Tibort, Csontit, a toronyugrót és városmentőt Gyulán szinte mindenki ismeri. Közismert személyről újat mondani pedig nem könnyű. Magamban arra jutottam, nem is baj ez a hátrány, sőt, előny, mert bizonyára szeretettel olvassák majd el, amit leírok róla. Kedvelik Gyulán ezt az embert, és ez jó. Annak a történetnek is örvendeni fognak, amelyet már hallottak, talán nem is egyszer.

 

Karosszékvendégek Csontinál

A karszékem vendégei tulajdonképpen így indult. Azzal, hogy a sok ismerős egyikéről, egy legényről készült egy portré. Utána merült fel, mi lenne, ha minden gyulairól készülne legalább egy. A kör azóta kitágult és szakosodott, osztódott, mert olyanokról is készült portré, akik nem jöttek el Gyulára, hogy helyet foglaljanak a fekete székben. Úgyhogy jelenleg ezekkel a kategóriákkal számolhatunk: vannak a női és a férfi arcképek, és vannak a karszékes képek. Összesen közel 150 ezer fénykép (csak ebben a csoportban) példás nyilvántartásban.

– Valaminek mégis ki kellett váltania ezt a gyűjtőszenvedélyt – pörgetem tovább a fonalat, mert nem jön, hogy elhiggyem, hogy csak úgy kialakult, előjött a semmiből. Hogy valaki egyik percről a másikra elkezd arcképeket gyűjteni, s akkora mennyiségben, hogy túltegyen mindenkin.

– Az ócska székkel kezdődött – idézi fel Tibor, azaz Csonti felesége. – S aztán jött az isteni szikra. Hirtelen felmerült a férjemben, mi lenne, ha megörökítené a gyulai fejeket. De mivel nagyon sok helyről érkeztek hozzánk emberek, előbb-utóbb ők is a fényképezőgép elé kerültek. Sajnos az is hozzájárulhatott, hogy a nálunknál fiatalabb ismerősök is kezdtek végleg eltávozni. Jött a fotó, jött a számítógép, aztán minden – világosított fel az asszony, akit a férj hívott segítségül, hogy kifejtse, mi indította el a páratlan vállalkozást.

A kezdeteket illetően egyetlen dologban nem biztos már senki, éspedig: hogy a szék barna volt-e eredetileg, és csak később lett-e lefestve feketére (a fényképsorozat kedvéért), vagy eleve feketén került a házba. Biztosan van jelentősége, ám egyelőre nem tapogatózunk tovább ezen a vonalon.

 

____Eredeti-Csonti__6_.JPG

vidám pillanatok

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

A reakciós gyermeket az ország összes iskolájából kitiltották

Csak nézegetjük a képeket, bőven van, mit, hisz a gépen már annyi a tárolt fotómennyiség, hogy még egy nagy adatbázist kezelő informatikus is elcsodálkozott rajta, amikor vészhelyzet miatt kihívták. Utcanevek, helyszínek, személyek, események szerint válogathatunk, és dönthetjük el, mire vagyunk jobban kíváncsiak. Előkerül a Százéves cukrászda, Gyula biciklis múltja, a Gyulahús története, az egykori iparosok, a Polgári Kör lebontott székháza, a németvárosi katolikus plébános szerelmes levele. Megcsodáljuk az első képeslapok egyikét is, amelyen riportalanyunk dédnagyapja, Kohlmann Ferenc aranyműves háza látható. Ez sincs már meg, korábban a pártszékház, most az ügyészség épülete magasodik a helyén, világosít fel Balla Tibor, és felvázolja röviden, hogy a második világháború után sok minden egyébbel együtt elvették tőlük az épületet.

A szélsőbaloldali állami hatóságok 1957-ben a még gyermek Tiborra is lecsaptak, ráfogták, hogy reakciós, és kitiltották az ország összes iskolájából. Ezért nem lett belőle kertész, és ezért lett belőle asztalos, amelynek a későbbiekben sokáig hasznát is vette.

Ennek apropóján 1956-ot is előhívjuk a képek közül: gyulaváriak menetelnek rajta, nem kívánt köztéri szobrok tűnnek fel itt-ott, Lenin feje a tanácskozók háta mögött. Aztán pártgyűlésekbe kapunk betekintést, beazonosítjuk a részvevő kádereket. És jót nevetünk. Hát igen, az idősíkok gyakran összecsúsznak. Vetünk még egy pillantást az 1970-es évek gyulai piacára, majd ismét a századforduló utáni esztendőkben kiadott kinyitható, harmonikaszerű képeslapot tanulmányozzuk. Kár, hogy nincs annyi időnk, hogy a bedobozolt 20–30 ezer fényképet is egyenként kézbe vegyük. De a Royal Mozgószínház üvegablakának rekonstrukcióját még végignézzük. Filmen. Nagy munka volt, életveszélyes is, mégis önkéntes vállalkozásban valósult meg. Bagyinszki Zoltán és Durkó Károly neve többször is elhangzik, hisz ők a legközelebbiek, akikkel mindmáig őrzik, védik, továbbörökítik, amit az elődeink nagy gonddal számunkra előkészítettek, reánk testáltak.

Gyula és Gyula. Csak és kizárólag Gyula. A város szeretete. Ez az érzés lenne az, amely Balla Tibor páratlan gyűjteményét létrehozta. Jó volt minderről elbeszélgetni, mindebbe belelátni, és átélni, milyen a fekete karosszékben, és milyen élve bekerülni a személyiségek adatbázisába, Csonti Facebookjába. Jó volt Balla Tibor és felesége vendégének lenni. Ha úgy alakul, ne maradjanak ki belőle Önök sem.

 

____Eredeti-Csonti__1_.JPG

a mester cégére

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)