nagy dániel
Fotó: Gyulai Hírlap
NAGY DÁNIEL
December
I.
Néha kimegyek a piacra, csak úgy.
Nézelődni. Szaglászni. Vásárolni.
Például, ha egy japán táskarádiót
szeretnék venni – előfordul,
hogy pont egy ilyenre vágyok –,
akkor egyből indulok a piacra.
Ha épp van készleten egy ilyen
táskarádió, megveszem, és boldogan
hazamegyek. Ha nincs, akkor megvizsgálom
a többi típust, csavargatom a gombokat,
és beállítom a Kossuth Rádiót
a hangszórók tesztelésének céljából.
Ha egyik típus sem felel meg a vágyaimnak,
szomorúan leülök egy padra, és felkészítem
magam a japán táskarádió nélküli életre.
Vagy csak figyelem a gyulai asszonyokat,
ahogy tudatosan válogatnak a csonthéjas
termések között.
És megjegyzem magamnak:
nekem is így kellene megválogatni szavaim,
hogy puhák és érettek legyenek.
II.
Félek. Megszeret.
Hogy saját magát bennem
keresi. De ha
én idén nyáron
másik fürdővárosba
szeretnék menni?
III.
úgy gondoltam majd a sportfogadási
győzelmeimből befolyó pénz
segít finanszírozni az ünnepeket
a több kiló szaloncukrot
egy kisnövésű lucfenyőt
a mikulás-mintás csomagolóanyagot
ám a marco giampaolo vezette
sampdoria védelme nem bírta ki
gól nélkül ugyanis az ellenfél csapata
egy kontratámadást követően
a nyolcvankettedik percben betalált
így húzva keresztül nagyszerű tervemet
a szaloncukrot a lucfenyőt az ünnepeket
