Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Szögedtől Anconáig felicita

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2016. augusztus 22. 20:15
Szögedtől Anconáig felicita
A Gyulai Várszínház és a Vörösmarty Színház közös produkciójának középpontjában az olaszos szerelem állt
Elsőként 1997-ben mutatta be a budapesti Radnóti Színház az Anconai szerelmesek című zenés komédiát, amelynek megszületése annak köszönhető, hogy Vajda Katalin azt a feladatot kapta Valló Pétertől, a színház főrendezőjétől, hogy egy reneszánsz, olasz komédiát írjon át úgy, hogy azokba helyezze el a ’70-es évek legismertebb olasz slágereit. Az írónő kilenc komédiát olvasott el, de inkább saját maga írt egy tizediket, hiszen a klasszikus szövegekbe és történetekbe nem illett a megfáradt, 20. századi magyar mentalitás.
____Eredeti-GYHRCSD_127.JPG

Az Anconai szerelmesek a tószínpadon 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Az darab célja az volt, hogy legyen kacagtatóan fordulatos, kedvesen pikáns, szellemes, ismert dallamokkal fűszerezett, amolyan összekacsintás a nézőkkel. A hívószavak: olaszos hév (hangoskodás és gesztikuláció), vespa, San Remo, caffeteria, hotel, szerelem, slágerek, tánc, gegek, nem mindig burkolt erotika, poénok, kacagás, happy end. A zenés komédiát a nézők  idén augusztus 5-én a Gyulai Várszínház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciójának megvalósulásaként a tószínpadon, Lendvai Zoltán rendezésében láthatták (talán ezért nézhette végig neje, Varga Izabella is az első sorból az előadást két gyönyörű kislányával). Két éve a Móricz Zsigmond Színházban bemutatták a 2. részt is, amely 20 évvel később játszódik a Balaton partján. Reméljük, nekünk, színházkedvelőknek, nem kell ismét közel 20 évet várni, hogy e felhőtlen szórakozás Gyulára érkezzen. Az első találkozásom a darabbal igazi limoncello volt, könnyen fogyasztható, közönségbarát, kellemes szórakozás.

 

____Eredeti-GYHRCSD_043.JPG

Törőcsik Franciska és Keller János

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A komédia rövid története: Anconában, egy Adria-parti olasz város terén járunk. A ma már százezres település egyik eldugott terecskéjének házikójában éldegél Don Tomao Nicomaco (Hirtling István), akitől hamar megtudjuk, hogy Anconán kívül minden más rossz hely. Tomao eladósorba került, enyhén beszédhibás gyermeke, Lucia (Törőcsik Franciska). Apja őt egyedül neveli, ám szívügyekben még mindig naprakész, korosodó amoroso. Kihasználható társául szegődik a könnyűvérű, kotnyeles, de őszinte szobalány, Dorina (Váradi Eszter Sára). A szomszédjában egy magányos panziósnő, Agnese (Varga Mária) figyeli az eseményeket. Szemközt a világ legpocsékabb kávéját felszolgáló, egy saját étterem után ácsingózó, igazi lúzer kávézótulaj, Giovanni (Ágoston Péter) bonyolítja a szálakat. A gordiuszi csomóhoz van elég mellékszál: egy halmozottan hátrányos helyzetű, hippiruhát hordó vándormuzsikus (Luigi del Soro, Keller János), egy életunt, szerelmi bánatba süllyedt, világpolgárként bemutatkozó milliomos (Lucrezio, Andrássy Máté), egy tűzrőlpattant, szögedi magyar lány, aki jelenleg a Zarándok panzió lakója (Viktória, Varga Lili) és egy szerzetesruhába bújtatott, Rómából hazalátógató leány (Drusilla, Varga Gabriella).

 

____Eredeti-GYHRCSD_072.JPG

Varga Gabriella és Ágoston Péter

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A vígjáték a középkori commedia dell’arte klasszikus cselszövési és történetbonyolítási eszközeivel íródott, a hagyományos klisékhez méltán a történetben van bőben fordulat, félreértés és rádöbbenés. A középpontban a shakespeare-i művekből jól ismert olaszos szerelem áll (ld. Makrancos Kata, A velencei kalmár, de főleg a Rómeó és Júlia – de még a Hamlet allúziója is előkerült Ophélia tébolya által). Mi sem támasztja alá jobban a mondanivalót, mint a zene, amelyet magyar hangszerelésben és átültetésben Fábri Péternek köszönhetünk. A dalok mind olasz eredetiben, mind pedig magyar átiratban elhangoztak. Komoly teljesítményt jelentett a színészeknek, hogy idegen nyelven olykor létrán mászva, olykor vízi biciklin állva kellett szebbnél szebb hangokat kiadniuk a torkukból. A közönség mindig a megfelelő drámai pillanatban kapta a dalokat, amelyek örökzöld voltát mi sem bizonyítja jobban, hogy körülöttem minden korosztály énekelte azokat. Olyan előadók hívták elő az érzelmeket, mint a San Remo Dalfesztivál győztes Ricchi e Poveri vagy Marco Masini, megszólaltak Caterina Caselli, Domenico Modugno, Gianni Morandi és Tony Renis dalai is. Érdemes újrahallgatni mindet: Ché Sará, Felicita, Il Maestro Di Violino, Lenn a parton..., Principessa, Quando, quando, Re Di Cuori, Ristorante, Ritornero, Tu Soltanto Tu, Volare. Ha más nem is, a zeneszámokban lévő temperamentum és életstílus maximálisan segítette a maszkuláris regenerációt, amelyre a darabban Lucrezionak égető szüksége lett volna. Ő maga énekli: „Hisz ez egy nő, igen, igazam volt, én tudtam, hogy nem lehet. Csakis is egy nő, mert egy férfiben nincs, Mert nem lehet ekkora varázserő! Ilyen titokzatos és megfejthetetlen. Az csakis egy nő! Csakis egy nő! Senti nell'ario c’e gia la nostra canzone d’amore che va. Come un pensiero che sa di felicita. Senti nell'aria c’e gia un raggio di sole piu caldo che va come un sorriso che sa di felicita. Felicita!”

 

____Eredeti-GYHRCSD_038.JPG

Váradi Eszter Sára és Hirtling István

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

A darab humorának forrása a szerelem. Pontosabban, hogy mindenki mást szeret, mint akit szánnak neki. Tomao befogadja a házába Luigit, akibe Lucia szeret bele. A Don éppen Giovanninak szánná a lányát, aki viszont Viktóriával bonyolódott kapcsolatba egykor Magyarországon. A nyelvi félreértések végett Tomao is Viktóriába szerelmes, és elvenné feleségül, a lányát pedig egy döntéscsavarral az újonnan érkezett, lump és funkcionálisan impotensnek tűnő milliomosnak, Lucrezionak adná. Lucrezio viszont Drusillát szerette, de azt hitte öngyilkos lett, így elhagyta Rómát. Érdemes a nézőnek figyelnie, hiszen ha elkalandozik egy pillanatra, nem érti a szálakat és nem érkezik a várva várt katarzis. Noha előre kiszámíthatóság is bőven akad, a rendezés és maga a szöveg tartogat meglepetéseket. Kiderül ugyanis, hogy Giovanni Drusilla testvére. A lány szerzetesi álruhában venné rá Tomeot, hogy adja lányát fivéréhez, közben nem is sejti, hogy egykori nagy szerelme, Lucrezio jelenleg Tomeo házában él. A meglepetéslavinában folyamatosan érkezik a sokk. Megtudjuk, hogy Viktória a magyar kaland után a Giovannitól fogant gyermeket hordja a szíve alatt, Luigi a rég nem látott testvérbátyja Lucrezionak. A végső csattanó: Viktória tulajdonképpen a lánya Tomeonak, akit ő egy magyarországi világifjúsági találkozó (VIT) alkalmával nemzett egy Zsuzsanna nevű hölgynek. A nézők sokkolnak, ugyanakkor kacagnak, a hangulat emelkedett, a színészi játék ütött.

Egy jó komédiához illően végül helyreáll a rend, mindenki párt talál magának (Luigi-Lucia, Lucrezio-Drusilla, Giovanni-Viktória), csak Tomeo nem ismeri fel, hogy mind Agnese (az egykori szerető), mind Dorina (a jelenlegi szerető) ragaszkodna hozzá. Az örök amoroso sorsa végleg megpecsételődik a zárójelenetben, amikor is megérkezik Zsuzsanna. De ez már a második rész színházi élményének előzetese, amelyre az első sikere után biztosan jegyet fogok váltani…

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)