a galbács fiúk, gyula város polgármestere és az ünnepelt, rózsika néni
Fotó: Gyulai Hírlap – Szabó Eszter
Rózsika néni édesapja kocsmáros volt, de a gazdasági válság idején tönkrement, ezért később ácsként dolgozott, majd a tehenészettel is próbálkozott. Édesanyja varrónő volt, ő háztartásbeliként nevelte gyermekeit. Rózsikának egy fiú és egy lány testvére volt.
Az ünnepelt elmondta: egész életében Gyulán laktak, a németvárosi iskolába járt, de a polgárit a gazdasági válság miatt abba kellett hagynia. Aztán kitanulta a szövő mesterséget és abban dolgozott, majd munkát vállalt a Stéberl-gyárban is, a fűszerszobában. Később a Békéscsabai Háziipari Szövetkezet gyulai részlegének vezetője lett, onnan ment nyugdíjba 1977-ben. Nagyon szerette a szőnyegszövést, sikeres volt a részlegük, nagy örömmel gondol vissza ezekre az évekre.
Rózsika néni azt is elárulta: 1942-ben ment férjhez, két fiuk született: Zoltán és Mihály, később öt unokával és öt dédunokával bővült a Galbács család.
Az ünnepelt hozzátette: fiatalabb korában nagyon szeretett táncolni és bálba járni. Sokat olvasott, nem is olyan régen az összes Jókai könyvet elolvasta: – Egy ismerősünknek megvolt díszkötésben, bizony sok álmatlan éjszakát okozott nekem a sok könyv.
Galbács Mihályné lapunknak azt is elmondta: manapság a napjai azzal telnek, hogy televíziót néz, amiben legszívesebben régi filmeket szeretne látni, de ha azt nem talál, lekötik az állatos sorozatok, és az újságokat is szívesen elolvassa.
– Szemüveg nélkül olvasok – említette vidáman az ünnepelt. – Őszintén szólva nagyon jól vagyok! – tette hozzá Rózsika néni, aki arra is ígéretet tett, hogy 5 év múlva, századik születésnapján is szívesen fogadja majd a városvezetés tagjait.
A hosszú élet titkát tőle is megkérdeztük, amire Rózsika néni ennyit válaszolt: – Nincsen annak titka, ha mégis van, akkor az, hogy hosszú évtizedeket éltem le a férjemmel nyugalomban, boldogságban.
