A cry free a Gyulai Várszínház kamaratermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Cry Free éppen két évtizede alakult. Hazánk egyetlen jegyzett Deep Purple tribute bandája azóta megfordult az ország számos városában, sőt, másfél évtizede már, hogy határainkon túl is turnéznak. És nem is akárkikkel, hiszen a „Deep Purple kedvenc emlékzenekara” a nagy öregekkel is több alkalommal fellépett már. Jon Lordot rendszeresen kísérték Európa-turnéján, de muzsikáltak együtt a Purple dobosával, Ian Paice-sszel, az egykori alapító-basszusgitárossal, Nick Simperrel és nem mellesleg Ken Hensley billentyűssel (Uriah Heep), valamint Bobby Rondinelli dobossal (Rainbow, Black Sabbath) is.
A színpadra lépő zenekar a szédületes tempójú és energiájú Fireball album címadó nyitányával indított, majd sorban jöttek a ’71-es, legendás lemez dalai, a No No No és a Demon's Eye, majd az ikonikus korong pszichedelikusabb Fools című nótája. Elhangzottak tételek a Deep Purple klasszikus (Gillan–Blackmore–Lord–Glover–Paice) felállásából és a „Mélybíbor” más éráiból is. Nem maradhatott ki többek között a Highway Star, a Black Night, a Space Truckin’, a Perfect Stangers vagy a brit anyazenekar legelső slágere sem, a Hush, 1968-ból. Pláne a Smoke on The Water, amely vitathatatlanul már vagy negyven éve a rockzene nemzetközi himnusza. (Így meglepő, hogy a Deep Purple csak idén kap tárlót a híres clevelandi Rock & Roll Hírességek Csarnokában.)
A Cry Free már öt évvel ezelőtt bemutatkozott Gyulán, és akik akkor sem hagyták ki a rockslágereket, bizonyára emlékeztek a zeneiségében és a külsőségekben egyaránt tökéletes reprodukcióra. Az akkori tagok közül csupán két zenész muzsikál már az együttesben, és a jelenlegi felállás is olyan friss, hogy Scholtz Attila (ének, konga), Soós Norbert (billentyűk), Tóth Csaba (basszusgitár) zenészekhez csak mintegy fél éve csatlakozott a két ifjú rocker, Fülöp Tibor (gitár) és Kaminszki Szergej (dobok).
A közvetlenebb rockfesztiválokhoz szokott csapat megilletődhetett a kamaratermi „ülősbulitól”, a szünet után azonban az a kis akadály is elgördült a színpad és a nézőtér között. A közönség részéről szinte összefüggővé vált a dobogás, vastaps, combon dobolás, fütyülés és bólogatás. Ha más nem, ülve. Aki viszont nem hagyta magát a székbe döngölni, talpon folytatta a tombolást lázadó tinikorának legszebb dalaira. Keményen szóltak a hetvenes években jellemzően fémből készült Ludwig dobok, üvöltött és billegett a Jon Lord kézjegyével ellátott kétmázsás Hammond C3-as orgona a forgó leslie előtt, döngött a nyolcadoló basszus, horzsoltak a húzós gitárriffek, égig hasított a gillani sikoly a hozzá passzoló, hasonló magasságokba mutató mikrofonállvánnyal. Őrült hangerejű, szilaj rockzenével búcsúzott a Gyulai Várszínház 2015/16-os kamaratermi szezonja.
