Kereskényi Miklós és Erdész Ádám a gyulai mogyoróssy János Városi Könyvtárban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A január 26-i est házigazdája, Erdész Ádám pedig arra utalt, hogy bizonyára sokan megmosolyogják, ha az Erkel Ferenc Gimnázium egykori igazgatóját kísérli meg bemutatni, ám Kereskényi Miklós tudományos munkásságáról – mint ahogyan doktori címéről is – már csak kevesen tudnak. Ezt követően felvázolta a szerző életútját és pályáját, valamint e mű kutatási előzményeit.
Kereskényi Miklós
Így a jelenlévők megtudhatták, hogy egy megkezdett kutatás több mint 20 évnyi szünete után készült el „A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban (1730-1737)” címet viselő, puhafedeles, a levéltár megyei történetét feltáró sorozatkiadványaként megjelent, mintegy 140 oldalas, térképmelléklettel ellátott tanulmány, miután Kereskényi Miklós a tanítás és iskolavezetés után újra a kutatómunkának szentelhette magát.
– Sokan azt gondolják, hogy agrártörténeti írás, pedig az akkori emberek életéről szól – mondta a szerző, aki eredetileg öt évet szánt műve megírására, de végül tíz lett belőle. A hétköznapok historikumát az akkori gazdálkodási körülmények és a termények számadataival megéneklő Kereskényi Miklós hozzáfűzte, hogy a Harruckern-kutatásba is azért kezdett annak idején, mert a megye agrártörténete érdekelte, és már akkor feltűnt neki, hogy ez a terület megyei szinten azóta is feltáratlan abból az időszakból.
– Ez az agrártörténeti korszak nem része az alapműveltségnek, keveset is tudunk róla. Ebből a könyvből pedig hiányoznak a néprajzos nagy ívek, és minden olyan, amit könnyen lehet jól írni, egyszerűen csak a tények szerepelnek benne, és a vizsgált időszakot is szándékosan szűkítettem le az 1730-as évekre.
Az új kötet
A számadatok képi vetítésével fűszerezett este során Kereskényi Miklós visszafogott, szelíd stílusával izgalmas korképet festett fel az akkori mocsaras, kietlen vidék tanyavilágáról. Definiálta a kilenced fogalmát, elmondta, miért az volt érvényes errefelé, kitért az akkori területi elrendeződésre, népsűrűségre, a korabeli életkörülményekre, állattartási és növénytermesztési szokásokra, az őt hallgató közönség pedig meglepetten konstatálta, milyen messzemenő következtetéseket lehet levonni pusztán a kilenced taglalásából. A településenként, majd az egyéni szinten vizsgált termesztésből kirajzolódó demográfiai adatok a ma embere számára teljesebbé teszik a korszakról alkotott korábbi, sok szempontból hiányos képet.
– Nem volt olyan szörnyű az akkori helyzet, ha gyakorlatiasabban állunk a kérdésekhez – magyarázta a szerző azokra a történelmi ismeretekre utalva, miszerint a földesúr kifosztotta a gazdákat. – Teljes üzemszervezeti stratégia van az akkori termelésben – nyomatékosította a kor gazdálkodására vonatkozó megállapításait.
A kutatómunka során tett felfedezések számos további kérdéseket vetnek fel, ezért Kereskényi Miklós úgy gondolja, hogy ezt nem szabad itt abbahagynia. Munkája folytatásaként már ismeri az új területek irányvonalait, ennek végeztével pedig az 1848–1853-as jobbágyfelszabadítással, majd a feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenettel is szívesen foglalkozna.
Zárásként pedig azt az anekdotát osztotta meg hallgatóságával, hogy amikor a 80-as évek elején barátságba került az épp a Mezőhegyesi Ménesbirtok történetét kutató Erdész Ádámmal, akkori közös gondolatuk volt egy 19-20. századi történetmesélős szokáskultúra elkészítése.
– Azt már – kíméletből – nem fogjuk bemutatni – jegyezte meg viccesen Erdész Ádám, miközben a közönség reakciója arra utalt, hogy azt is örömmel fogadná.
