Dávid Zsolt
Fotó: Gyulai Hírlap
Szeretném leszögezni cikkem elején, hogy semmiféle irigység nincs bennem. Emlékszem, Mracskó Misi válogatott labdarúgó a ’90-es években egy kék Trabanttal járt edzésre, Baukó Bandi bá’, alias „Tusi” pedig a mai napig egy öreg, kiszuperált férfi kerékpárral teszi meg az utat lakásától a Kórház utcai stadionig. Ők és még sokan mások is azért valamit letettek az asztalra Békéscsabán.
Ma már úgy tűnik, nem számít annyira az eredmény, nem számít, hogy ki hogyan teljesít, főleg nem a békéscsabai felnőtt futballcsapatnál. A srácok az utolsó helyen várják a tavaszt. Játékosai, inspirálólag, vagy hogy legyen mivel járni csajozni, kapnak egy-egy lila-fehérre festett Volkswagen típusú új személygépkocsit használatra. Ez van, manapság ilyen szelek fújnak. Nem szabad azért haragudni a játékosokra, hiszen ők nem tehetnek róla, hogy nem tudnak jobb eredményt elérni, nem tehetnek róla, hogy nem tudnak jobban focizni. Hiányos képzést kaptak gyerekkorban. Ennyi.
Emlékszem, Pásztor Józsi mindig azt mondta nekünk egy-egy vesztes meccs után: „Mindenki próbáljon meg a kertek alatt hazasunnyogni.” Nos, ezekkel a flancosra pingált autókkal egy vesztes mérkőzés után ez nem lesz könnyű feladat.
