palya bea és ifj. Tóth István a gyulai várszínház kamaratermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Palya Beát nemigen kell bemutatni az igényesebb magyar zene kedvelőinek: több mint két évtizedes termékeny „palyafutása” során saját hangzóanyagainak tucatján hallható jellegzetes énekhangja, nem beszélve a megszámlálhatatlan lemezről, amelyek felvételein közreműködött. Az utóbbi években leginkább saját dalaival és zenekarával járja az országot-világot a többszörös Artisjus-díjjal, Prima Primissima díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett énekesnő. Legutóbbi, Nő című albuma hozta el számára a megérdemelt ismertséget, de javában készül már a következő, a Tovább nő című korong jövőre lát napvilágot.
A sokszínű előadás nemcsak műfaji határokat, de országhatárokat sem ismert: az énekesnő népzenét, világzenét, jazzt felvonultató dalaiban magyar, balkán, cigány, héber, indiai és latin-amerikai dallamok illetve énektechnikák is előkerültek. A zenei kalandozás közben a vokális mondanivaló a Nő életéből kiragadott különféle pillanatokat, gondolatokat elemezte.
A ribiszkebokor alatt játszó kislány emlékeit felidéző „Ribizliálommal” indult a koncert, majd rövidesen sor került a talán legismertebb, Szabadon című dalra, amelyet a társát kereső, kiegyensúlyozott, ugyanakkor magányos nő „zord békéje” ihletett. A világzene csodálatos húrjait pendítette meg a „Hívlak téged”, amely a nők a világban betöltött rengeteg szerepét sorolta. Az anya és a még meg nem született gyermekének bensőséges kapcsolatáról, valamint az énekesnő napokban háromesztendős kislányáról szólt a kilenchangú kalimbafélén, a sansulán kísért „Altatódal Liliána hercegnőnek”, majd a mexikói tengerpartról csendült egy vérpezsdítő tétel. A következő dal az izraeli énekesnő, Noa előtt tisztelgett héber nyelven, majd a Suttognak a vének című dal egy különleges atmoszférát és több szólamot produkáló gitáreffektkombináció és egy mély dob lüktetése a törvényszerű múlandóságot érzékeltette. A madárból lett emberről szóló cigánylegenda után a súlyfeleslegével és más zavaró külső tulajdonságaival megbirkózó nő profán vallomása következett, majd a másik férfira vágyó nő balladája, a „Szaladós” csitította a kedélyeket, de csak egy újabb szenvedélyes latinos szerzeményig. A ráadásban egy akusztikus dalban bírták skandálásra és kántálásra a közönséget, plusz az új lemez dalaiból is kaptunk egy kis finom ízelítőt.
A kivételes zenészeket felvonultató Palya Bea Quintet előadásában bizonyára színesebb és ízesebb előadásban lehetett volna részünk, ám Palya Bea erős és hatásos személyisége, sokoldalú orgánuma és technikás előadásmódja, valamint ifj. Tóth Istvánnak, a Montreux-i Gitárverseny különdíjasának érzékeny és bravúros akusztikus gitárjátéka elegendő volt, hogy láttassák-hallassák a Nő ezer arcát és hangját. Ugyanis az csaknem másfél órás est során a gyengébbik nem szinte minden korszakából és érzéséből kaptunk dalban gyönyörű képeket. A szerzemények összessége jó térképet ad a hölgyek lelki világáról, amelynek viszonylagos ismeretében még szívesebben kel útra az erősebb nem. Oda, ahol férfiszív csak még jobban eltévelyedhet.
