Válaszolóink: Kern József és Müller Mihály
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kern József (nyugdíjas):
– Attól lesz jó a lekvár, hogy a főzésekor nem használunk cukrot, de nem is kell bele. Úgy főzzük, annyi édesítéssel, ahogy a fán megtermett. Mindenből az eredeti a jó minőség, a lekvárnál is az számít, hogy az igazi íze maradjon meg benne. Az idei beszterceiből jó lekvár lesz, mert már a szilva is jó érett volt. A főzése eléggé munkás, mert állandóan kavarni kell, azzal gátolhatjuk meg a leragadást. Az üst aljának sárral történő tapasztása és a tűz egyenletessége csak a jó fövést, a szép rotyogást biztosítja, a leragadástól nem védi meg. A jó érett szilva mintegy 6-8 óra alatt fő lekvárrá.
Müller Mihály (hentesmester):
– A lekvár is akkor lesz igazán jó, ha szívünket-lelkünket beletesszük a készítésekor. Én még nagyanyám és anyám idejében főztem lekvárt otthon, ami számomra attól volt jó – és most is így gondolom –, hogy nem került bele cukor. Most sem szoktunk bele tenni, és nem tettek bele semmit, se a szüleim, se a nagyszüleim. Tartósítószerek nélkül fő, aztán mi üvegbe tesszük, őseink köcsögbe meg csuprokba töltötték, celofánnal befedték, lekötötték, aztán bekerült a meleg dunsztba, és amikor kihűlt, kerülhetett a kamra polcaira. Nekem akkor igazán jó a lekvár, ha a papucsban több a lekvár, mint a tészta. A sok sütemény-kevés lekvár számomra nem a megfelelő kombináció.
