Szakonyi Károly, Ráckevei Anna és Takács Katalin a várszínpadon
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg Két nő címet viselő vígjátékának szereplőit egy esős délutánon ugyanis különös módon sodorta össze az élet, ami által életük addig régóta hiányzó mozaikkockáit illeszthették helyre.
A Gyulai Várszínház hetedik éve rendezett felolvasó-színházi estjén rendszerint kortárs szerzők műveit mutatják be. A gyulai várudvaron elhelyezett pódium előtt helyet foglaló közönség valódi ősbemutatónak lehetett tanúja, hiszen Szakonyi Károly Két nő címet viselő vígjátékával eddig még soha sehol nem találkozhatott a nagyérdemű, és arra sem volt még példa, hogy a szerző is részt vegyen az előadásban. Márpedig Szakonyi Károly ezúttal személyesen instruálta kétszereplős vígjátékának művészeit, Ráckevei Annát és a legelső felolvasószínházban – Térey János Jeremiás avagy Isten hidege – szintén részt vevő Takács Katalint.
A darabbeli két korosodó nő, Anna (Ráckevei Anna) és Kati (Takács Katalin) szó szerinti összegabalyodása egy hétköznapi esős délutánon, hazafelé menet a buszon történt, amikor egyikük cekkere a másik kabátgombjába akadt, így azt otthonáig magával vonszolta, hogy ott kiszabadítsa, és a levágott kabátgomb felvarrása közben kicsit összeismerkedjenek. Hamar kiderült, hogy mindössze néhány háztömbnyire, mindketten magányosan élnek, és kölcsönös szimpátiájuk további kapcsolattartásra is ösztönözte őket. Na és persze – ahogy az már csak lenni szokott – a beszélgetésekben hamarosan a szerelem és a férfiak is szóba kerültek, így – kiszámítható módon – arra is hamar fény derült, hogy Kati hét éve váratlanul eltűnt férje megegyezik Anna szintén különös módon – mindössze egy ottfelejtett könyvben aláhúzott mondattal – távozott szeretőjével. Míg Katiban máig eleven sebként lüktet a fájdalom, addig Anna továbbra is szívében szép emlékeket őrizve gondol a férfira. A felismerés első sokkja után a két nő barátnővé válik, összeköltözik, és a hetekkel később folytatódó történetben úgy dönt, hogy most ők játsszák ki az azóta ismét mindkettejük életében felbukkanó férfit, titkolózás és féltékenység nélkül osztozva meg rajta, természetesen a férfi előtt mindezt a legnagyobb titokban tartva.
Kirajzolódik a két nő sorsa
Az így múló egy esztendő során – professzionálisan megírt, egyszerre mélységes és szellemes párbeszédekből – rajzolódik ki a két nő sorsa, a szerelemhez való viszonyulása, és válik szinte láthatóvá közös szerelmük is, aki korábbi önmagát felülmúlva mindkettejüket a legjobb módon kényezteti.
Mígnem egy esős napon Anna mindezt megelégeli, és úgy dönt, nem játssza tovább közös játékukat, visszaadja Katinak a férfit. Ekkor derül fény arra, hogy játékuk pusztán képzeletbeli, amivel a két korosodó magányos nő kitölthette szerelem iránti igényeit. Kati ragaszkodna a játékhoz, hisz így oldódott fel benne minden korábbi sérelme, ettől vált újra nyitottá az életre, ettől került felszínre valódi önzetlensége. Na, és persze pontosan ebben a pillanatban csengetnek Anna lakásának ajtaján, és ekkor állít be a valóságban a már régen nyomtalanul eltűnt, közösen szeretett férfi.
Mi lesz ezután? Kibírja-e barátságuk az újonnan felállt helyzetet a valóságban is? Ez már egy másik történet kezdete lehetne, tanakodtak az előadás utáni – az alkotókkal közös – beszélgetésben a nézők is, akik eljátszottak ezekkel a kérdésekkel, és a Lőkös Ildikó dramaturg által irányított beszélgetésben megannyi vélemény szőtte tovább a nagyon szerethetőn előadott, és tökéletesen megírt történetet.
