Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Megjelent a gyulai Erkel Ferenc Múzeum Gyulai Katalógusok sorozatának legújabb, 17. száma, amelyet február 11-én mutattak be a gyulai Almásy-kastéyban. Az Évezredek emlékezete Gyulán – Múzeumi és levéltári kutatások legújabb eredményei Gyula város történetéhez című tanulmánykötet a város múltjának feltárt és újraértelmezett fejezeteit mutatja be.
A kötet átfogó képet ad Gyula város és térségének múltjáról a korai vaskortól a 20. századig. A tanulmányok nemcsak régészeti leleteket és levéltári forrásokat tárnak fel, hanem a helyi intézménytörténet és a kulturális emlékezet alakulásába is betekintést engednek.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent kiadvány főszerkesztője Liska András régész, munkáját Héjja Julianna Erika és Sáfár Gyula levéltárosok segítették, a lektorok között Erdész Ádám, Kulcsár Valéria és Takács Miklós szerepelnek. A kötetet a gyulai Dürer Nyomda készítette, színvonalát emeli a bőséges szakirodalom-jegyzék és Bíró Emese angol nyelvű összefoglalói. Előbbiekből következik, hogy a bemutató elején Fekete-Dombi Ildikó, az Erkel Ferenc NKft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezetője arra a megállapításra jut: „méltán lehetünk büszkék arra, hogy Gyulán ennyi tudós ember dolgozik.”
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A sorozat története több mint egy évszázadra nyúlik vissza – sokéves gyűjtő- és elemző-, valamint kétéves szerkesztői munka eredménye. A múzeumi kiadványkultúra gyökerei Gyulán az 1868-ban alapított intézmény első évtizedeihez vezethetők vissza. A múzeumalapító Mogyoróssy János már a 19. században rendszeresen beszámolt a gyarapodó gyűjteményről a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyveiben. A gyulai gyűjtemény rövid idő alatt országos figyelmet kapott, levelezés folyt a korszak meghatározó tudósaival, és a gyűjteménybe távoli földrészekről is kerültek tárgyak.
A 20. század első felében Implom József munkássága jelentett új korszakot. Az ő nevéhez fűződik a múzeum tudományos periodikájának, a Gyulai Dolgozatoknak az elindítása, valamint a régészeti feltárások rendszeres publikálása. Ezt a jól kialakított hagyományrendszert folytatták a katalógusokban gondolkodó múzeumigazgatók is, Dankó Imre és Havasi Péter. A feladat az volt tehát, hogy egyszerre tudományos igényű és a szélesebb közönség számára is hozzáférhető kiadványokat jelentessenek meg.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A 17. szám tanulmányai kronologikus rendben követik egymást, így Liska András moderálása mellett a megszólalások, témabemutatók is. A sort egy különleges, kora vaskori, díszített edény részletes elemzése nyitja. Török-Botyánszki Anna tanulmánya nemcsak a tárgy régészeti jelentőségét tárja fel, hanem annak múzeumtörténeti hátterét is. Megtudjuk, hogy ebből az edénydíszmotívum-típusból a világon csak ez az egy van. Ezt Lukács Nikoletta írása, beszámolója követi, amely a Gyula-Siórét lelőhely Árpád-kori településének leleteit értelmezi új kutatási eredmények tükrében. Arra a következtetésre jut, hogy valószínűleg 10. századi, már hont foglalt, állattenyésztő, gazdálkodó magyarok letelepedésének helyszínét találták meg.
Kiemelkedő jelentőségű Prohászka Péter közleménye, amely Mogyoróssy János eddig ismeretlen, a magyar régészet atyjának tartott Rómer Flórishoz írt leveleit mutatja be. A dokumentumok nemcsak tudománytörténeti kuriózumok, hanem Gyula 18–19. századi topográfiájára és mezővárosi fejlődésére vonatkozó adatokat is tartalmaznak. Megemlítendő, hogy az egyik levélben szereplő, szabadkezes Mogyoróssy-rajz cserépkályhadísz-motívuma került stilizálva a Gyulai Katalógusok 17. kötetének a borítójára.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kiadvány hangsúlyos fejezete foglalkozik a múzeum és a helyi tudományos közélet történetével. Héjja Julianna Erika tanulmánya a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat működését és társadalmi bázisát elemzi, betekintést adva a 19. század végi vármegyei elit gondolkodásába. Érdemes megemlíteni, hogy a társulat alapítása olyan nagy nevekhez köthető, akikről szinte minden előadó tisztelettel beszélt: Göndöcs Benedek, Haan Lajos, Mogyoróssy János. Sáfár Gyula Scherer Ferenc történetíró pályaképét rajzolja meg, árnyaltan bemutatva, miként hatottak a 20. század politikai és társadalmi változások a város monográfusára: hogyan lesz kultuszkönyv az 1938-as várostörténet, milyen körülmények között hal meg Scherer 98 éves korában.
Az ismeretterjesztő jellegű tanulmányok között Szappanos Gáboré a Himnusz keletkezéstörténetét vizsgálja történeti kontextusban, egyfajta eszmetörténeti áttekintést nyújtva a „himnuszmarketingről” 1843–1989 között, Szilágyi Sándoré pedig a Békés vármegyei honvédegyletek működését elemzi 1861-től. Temesváry-Kovács Anett a gyulai Almásy-kastélyban a Munkácsy Mihály gyulai vázlatrajzaiból rendezett kiállítás kapcsán mutatja be a festő városunkhoz való kötődését, míg Cseresznyés János a II. gyulai honvéd gyalogezred történetét dolgozza fel a kiegyezéstől az első világháború végéig, eddig nem publikált források és illusztrációk bevonásával – a munkát tervezi folytatni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kötet létrejötte intézményközi együttműködés eredménye. Az Erkel Ferenc Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltára az elmúlt években szorosabb szakmai kapcsolatot alakított ki, amely közös kutatásokban és előadás-sorozatokban is testet öltött.
Az Évezredek emlékezete Gyulán című kötet nemcsak új tudományos eredményeket közöl, hanem megerősíti a helyi közgyűjtemények szerepét a város identitásának formálásában. A régészeti leletek, levéltári források és múzeumi tárgyak feldolgozása révén a múlt nem pusztán megőrzött örökség, hanem értelmezett, közkinccsé tett tudás. A 17. kötet ennek a munkának a legfrissebb dokumentuma.
